Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - OLVASMÁNY- ÉS KÖNYVTÁRTÖRTÉNETI ADATOK - Oláh Róbert: Két vers Helmeczi Komoróczi István Igasság paisához
116 Egyháztörténeti Szemle XVII/2 (2016) Négysarkú, felező tizenkettesekben írták (talán stílusgyakorlatként), amely igen népszerű versforma volt, a korszak talán legkedveltebb poétikai műve, Gyöngyösi Murányi Venusa (1664) is erre íródott. A verselő tulajdonos azonosítása gyakorlatilag lehetetlen: a 18. század első harmadától számított egy évszázadban csak Debrecenben tucatnyi Nagy Imre tanult, közülük bárki lehetett a bejegyző „Egyházi Személy”, aki azt sem adta meg, hogy mikor és hol szerezte a könyvecskét. A református értelmiségiek tulajdonbejegyzéseiről eddig nem készült átfogó felmérés. Ennek hiányában is megállapítható azonban, hogy többnyire beérték a szokásos formulákkal: a név, esetleg a szerzés körülményei (ajándékozás, vásárlás, örökség), éve és helye, esetleg a jelmondat feltüntetésével. Ezt igazolja az erdélyi Kálvin-műveket feltérképező monográfiában szereplő 296 kötet nagy többsége is.8 * Az ettől eltérő megoldások mindenképpen figyelmet érdemelnek, így Nagy Imre most bemutatott négystrófás bejegyzése is. Igaz ugyan, hogy a monogramját is felírta a címlapra, ám az első két sor egyértelműen utal a tulajdonlásra, eleve ez indíthatta írásra. Nem nevezve meg Komoróczit (csak a megcáfolt Bernárdot, kétszer), következetesen „Aucthor”-ként utalt rá, ám feltehetően számára is „régesrég köztudomású”» volt, hogy ki rejtőzött a Melianus Gnatereth név mögött. A továbbiakban pedig vagy a szerzőt dicsőítette, aki az úrvacsora „szép értelmét” védve méltó az üdvözülésre, vagy annak ellenfelét gyalázta, aki „nem értette az Úr Vacsoráját / Sem annak Világos módját és formáját”, keresve ezzel „Lelke veszedelmét”. Gusztinyi János fentebb említett, az Igasság paisára reflektáló Üdvöz- ség mannája című munkájára is született (gúny)vers Nagy költeményével feltehetően közel egy időben. Az epigrammát korábban Földváry László ismertette a hozzá tartozó levéllel együtt,10 1761-ben bemásolták a Dunamelléki Egyházkerület jegyzőkönyvébe11 is. Mivel a közlése helyenként hibás olvasatban történt, érdemes újra közreadni, magyarázó jegyzetekkel kísérve, a jegyzőkönyv szövege alapján: „Majd húsz esztendőre, más-napi mannával,12 lm hol jö Gusztinyi, tompa gusztonávalja 8 ŐSZ Sándor Előd: Bibliotheca Calviniana Transylvanica. Kora újkori Kálvin- kiadások Erdélyben. Fríihneuzeitliche Calvin-Ausgaben in Siebenbürgen. Kolozsvár, 2014. (Erdélyi református egyháztörténeti füzetek, 21.) » RÉVÉSZ Imre: Melianus Gnatereth. In: Magyar Könyvszemle, 1937. 3. sz. 250. p. 10 Földváry László: Csécsi János életéhez. In: Sárospataki Füzetek, 1905. 2-3. sz. 181-182. p. 11 Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára, A/ia, 3. köt., Egyházkerületi jegyzőkönyv 1760-1775. 153. p. http://www.radayleveltar.hu/A1a3.rtf - 2016. február 17. (A másolatot Bíró Gyöngyinek és Szalai Juditnak köszönöm.) 12 A másnapra hagyott manna (itt: a válaszként sokára megjelent Üdvözség mannája) „megkukacosodott és megbüdösödött”. (2MÓZ 16,20) 18 A szerző nevére rímelő gusztony: „Vas szeg a bot vagy pálcza végén”. - CZUCZOR Gergely - Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. II. Pest, 1864. (továbbiakban: Czuczor-Fogarasi, 1864.) 1139. p.; Gusztony: „különböző célokra haszn. szeges végű bot”. - Új magyar tájszótár. II. Főszerk: RLőrinczy Éva. Bp., 1988. (továbbiakban: ÚMTSz.) 711. p.
