Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 2. szám - OLVASMÁNY- ÉS KÖNYVTÁRTÖRTÉNETI ADATOK - Oláh Róbert: Két vers Helmeczi Komoróczi István Igasság paisához

Két vers Helmeczi Komoróczi István Igasságpaisához

117

E PAISt hogy sértse, ha lehet, onnyával,14 *

Fa-guba^ mit árthat? ha lész is tonnával.”

Losonczi H. János pataji prédikátor, egyházkerületi főjegyző feljegyzése szerint a szerzője (Tengődi) Turgonyi Gergely madocsai lelkész volt. Turgonyi 1730 áprilisában iratkozott be a debreceni kollégiumba,16 peregri- nációjára vonatkozó adat jelenleg nem ismert, madocsai lelkészként 1774- től 1783-ig a tolnai traktus espereseként működött.1? A verset négysarkú felező tizenkettesben írta, a megcélzott auktor és a vitában szereplő művek címeiből leleményesen építkezve. Célja az Igasság paisának védelme, Gusztinyi művének nevetségessé tétele, s ezáltal negligálása volt.

Mindkét versike jól példázza, hogy a nyílt, nyomtatott formában folyó polemizálásban korlátozott református egyházi értelmiség ott és olyan módon reflektált az ellenfél támadásaira, ahol és amilyen eszközökkel tudott. így került szembe az egri kanonok bő nyolcszáz oldalas kötete a madocsai lelkipásztor négysoros epigrammájával.

(Oláh Róbert)

14 „Ónnyával”, itt: ólmával jelentésben. - ÚMTSz. IV. Főszerk.: B. Lőrinczy Éva. Bp., 2002.193. p.

■5 Guba: „A székelyeknél annyi is, mint buga, golyó, pl. a szemed gubája.” - CZUCZOR- Fogarasi, 1864. II. 1126-1127. p. Faguba: gubacs. ÚMTSz. II. 249. p.

16 Két hasonló nevű diák subscribált, az egyik 1730. április 26-án, a másik 1759. április 24-én, az előbbi lehetett a verselő, utóbbi pedig annak fia (aki Tótiban született, Kőrösön végzett, miszlai, majd ságvári lelkész volt). Ld.: Intézménytörténeti források a Debreceni Református Kollégium Levéltárában. Szerk.: Szabadi István. Debrecen, 2013. 408., 471. p. A személyek elkülönítésére ld.: Magyar családtörténeti adattár http://www.macse.org/ Turgonyi Gergely - 2016. február.

*7 Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk.: Ladányi Sándor. Bp., 1977. (3. jav. kiadás) 647. p.