Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - „A KATEDRÁRÓL” - Zopus András: A nyelv és vallás relációi
A nyelv és vallás relációi 107 helyes összekapcsolásának mérlege meglehetősen pozitív, viszont mindazon relációk, amelyek a „klasszikus” párosoknak - például sámán-táltos, gyula-kende - a vallásban betöltött szerepére, illetve a vallás fenntartásában vállalt tevékenységükre utal, fehér foltként jelenik meg. A táltos kiválasztásához, küzdelméhez, révüléséhez kapcsolódó szókincs nagy része ma már archaizmus, és nem is igazán talál utat - talán csak a kábulat tárgyalása kivételével - a hallgatósághoz. A néphagyományokhoz, népi ismeretekhez való viszonyulásban egyre nagyobb nyitottságot figyelhetünk meg, és - még ha csak közvetett is a kapcsolat - az egészséges életmód szellemében szélesebb körű az érdeklődés a gyógyfüvek, a népi gyógymódok iránt, ezáltal könnyebben értelmezhetők a vallással összefüggést mutató színek, szimbólumok. Földi János ugyan már 1793-ban helyteleníti a babonás, a szentek és a „jó és gonosz lelkekről” nevezett növényjelöléseket, mert mint mondta: „az égi kifejezéseket hagyjuk a’ Theologusoknak, mi a’ természeti dolgokat, természeti Névvel nevezzük. - Minemű illetlenek és útálatosok továbbá: ördög bordája, ördög gyökér, ördög harapta fű...”' - mindazonáltal sok olyan növénynevünk fennmaradt, amelyek az ősi magyar hitvilág emlékeit őrzik: szépasszony füve, borszorkánykása, boldogasszony csipkéje, boldogasszony mentája stb.1 2 Ugyancsak divatos a régi magyar keresztnevek használata, amellyel a szülők nemritkán csupán a (nagy)magyarkodásukat, az ősiséghez való (látszólagos) kapcsolatukat igyekeznek a közönség elé tárni. A szülők képzeletében ezek a nevek megelevenítik a(z) (h)ősi múltat, a harcoló, lovon száguldó hősöket, és nem utolsósorban azokat a táltosokat, akik a harcosok győzelméért, a betegségek gyógyításáért estek révületbe, és az Öregisten és a Boldogasszony segítségét kérték. A névadás ezen perspektíváját tekintve a ma embere összekapcsolódik őseivel, a mai magyar nyelv által szólítva meg és tisztelve mindazokat, akiknek létezésünket köszönhetjük. Ezeknek a neveknek jó része nem anyakönyvezhető (Ajnás, Dezmér, Fencse stb.), de a vallás és a hit sugallata által kiválasztott anyakönyvezhető nevek általában hangzásuk miatt kerülnek kiválasztásra. A nevek jelentésének megfejtése, magyarázata még a szakemberek számára is kemény dió (vagy éppenséggel lehetetlen), mivel az esetek döntő többségében latinul lejegyzett nevek magyar formáját még a hangtörvények alapos ismerete mellett sem egyszerű megfejteni. Az auditív konnotáció azonban sok esetben felülírja mindazon józan észérveket, amelyeknek a névválasztás során működnie kellene, és így az ősi magyar (hit)világ szereplői lehetőséget kapnak, hogy a mai nyelv ablakán ránk tekintsenek. 2. A kereszténység nyelvi elmeinek ismerete az előbbiekben vázolt ősmagyar nyelvi elemeknél is hiányosabb. Sokszor az általános kultúra elemeit képező, legalapvetőbb fogalmak is magyarázatra szorulnak (mise, szerzetes, apáca, Biblia stb.), a mindennapi szóhasználatban gyakran hibásan nevezik meg a katolikus és protestáns valláshoz kapcsolódó személyeket, tárgyakat, szertartásokat. Noha talán már a latin nyelvű keresztény irodalommal összefüggő ismeretek kapcsán ki kellene alakulnia annak a szókincsnek, amely a keresztény vallás szókincsének ismeretét megalapozza, ennek legtöbbször nyomát sem látni, így a vallási fogalmak, valamint 1 RÁcz JÁNOS: Növénynevek Enciklopédiája. Bp., 2010. 36. p. 2 Uo., 29. p.
