Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - „A KATEDRÁRÓL” - Zopus András: A nyelv és vallás relációi
A nyelv és vallás relációi Zopus András Lassan, de biztosan közhellyé válik, hogy napjainkban az (értő) írás-olvasás ismét a kiváltságosok ismérve lesz. Évről évre egyre több olyan hallgatóval találkozók, akik számára a szövegértés, a fogalmazás, a verbális és az írásos kommunikáció egyaránt alapvető problémát jelent. A probléma gyökerei sokrétűek, és habár kézenfekvőnek tűnik, de ezen jelenség aspektusait mégsem lehet kizárólag a digitális kultúra megjelenésének és terjedésének rovására írni. A tárgyi tudás hiánya nem csak az irodalom, nyelvészet, történelem és más tudományok terén feltűnő, hanem nagyon gyakran szembesülök azzal is, hogy a hallgatóknak a szervesen kapcsolódó (számukra kapcsolódni látszó) ismeretek terén is sok hiányt kellene pótolniuk. A magyar nyelv, kultúra, irodalom és a vallás történetéhez (is) rengeteg olyan fogalom kapcsolódik, amelyek ismerete nélkül az adott kor, annak szellemisége, értékrendje nehezen érthető, vizsgálható. A felmerülő hiányosságok pótlása mellett a hallgatók érdeklődéssel fordulnak mindazon új ismeretek felé, amelyek kitágítják, szélesítik tudáshorizontjukat, és ezáltal jobban megértik, feldolgozhatják az egymással összefüggő diszciplínák kérdésköreit. Jelen tanulmány alapjául a Nyíregyházi Főiskolán több éven át oktatott Nyelv és vallás c. kurzusom szolgált, pontosabban a kurzuson részt vevő hallgatók ismeretei, érdeklőse, a vallás sokszínűségére való rácsodál- kozásuk, és nem utolsósorban bizalmuk, amely tükrében feltárhatókká váltak mindazok a kérdéskörök, amelyek megbeszélése, ismertetése közvetlenül az egyén, de közvetve a csoport érdekét is szolgálta. Ipsa scientia potestas est - és emögött visszhangzanak mindazok a gondolatok is, amelyeket útravalóul kaptam Édesapámtól, tanáraimtól, barátaimtól. A nyelv és vallás összefüggésének egyik legalapvetőbb aspektusa a különböző vallásokhoz kapcsolódó alapismeretek szókincsében való tájékozottság. Mindhiába próbáljuk (a hallgatók szívében) felcsendíteni az Ómagyar Mária-siralom (irodalmi) szépségeit, ha annak szókincse nem közvetíti azt a fájdalmas varázst, amelyet olvasásakor átélhetünk. Hiába beszélünk tündérekről, lidércekről, táltosokról, hittérítőkről, papokról és szentjeinkről - ha ezek csak üres fogalmak, tartalmuk nem jut el a hallgatósághoz, a fogalom hangsora lehull az elmék avarára. Ezen tények alapján kívántam a hallgatóimhoz közelebb hozni mindazon ismereteket, amelyek segítségével számukra (is) átláthatóbbá válik a különböző vallások szókincse, a vallások nyelvi elemei közötti összefüggések - természetesen nem teolingvisztikai szempontok alapján, hiszen a cél nem a teológiai szaknyelv ismertetése, hanem a vallással összefüggő általános műveltség, az alapismeretek bővítése.1. Napjainkban az ősi magyar hitvilág archaikus elemei leginkább csak meseszereplőknek tűnnek, ezért - különösen a magas kultúrákkal való rokonságot és a fényes gyökereket kereső újabb és újabb kiadványok, különösen az ún. Angyali Menedék Kiadó” kötetei tükrében - fontos az eredetmondák, az istenpanteon, a természetfeletti lények illetve a látszólag ambivalens szerepük tisztázása. Ezen a téren a nyelvi és vallási elemek „A Katedráról”--------------
