Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNY - Rada János: Egyházkritikai röp- és vitairatok Magyarországon 1867-től 1895-ig (Interpretációk, frazeológia és eszmetörténeti háttér)
Egyházkritikai röp- és vitairatok Magyarországon 1867-tól 1895-ig 21 század uralkodó eszméje: a »Nemzetiségi eszme« indított”. Deák a katolicizmus és a nacionalizmus diszharmóniáját bizonygatta: amíg Róma „legszívesebben látná az egész civilizált világot egy hatalmas szellemi birodalomban (természetesen a pápa jogara alatt) egyesítve”, addig a nemzet eszméje „az individualitás legtökéletesebb kifejezését, a nemzeti egyéniség erőteljességét, az egyetemlegesség köréből való kitűnését, kiemelkedését parancsolja”. Az oppozíció tehát világos, ahogy a szerző is leszögezte: „a nemzeti individualitás áll szemben a római szupremáciával”.83 A Róma és a nemzet iránti hűséget persze ő is ellentétbe helyezte: véleménye szerint a papság egyedül Róma tekintélyét fogadta el, ahonnét parancsait is kapta, márpedig a pápa igenis belefolyt a magyar belpolitikába. Deák a magyarországi egyházpolitikai harcok kapcsán hangsúlyozta, hogy nem az „elkeresz- telések” és nem is a polgári házasság miatt fordult szembe egymással állam és egyház, hanem a nemzet eszméje miatt. Interpretációjában nem mellesleg a polgári házasságról szóló törvény sem más, mint „a nemzeti eszme térfoglalása a hazai jog terén”. A harcban tehát - propagálta a szerző - „az ifjú magyar Nemzetállam méri össze erejét az ős Róma öntudatos és öntudatlan szövetségeseivel”.8« „Felekezeti szellem és nemzeti érdek” határozottan szemben állt egymással Beksics Gusztáv terjedelmes röpiratában. A szerző interpretációjában a felekezeti szellem természeténél fogva türelmetlen, vallási viszályt szít, és megoszt, elengedhetetlen tehát, hogy leromoljanak a felekezetiség válaszfalai a társadalomban, hiszen az egységes, „egybeforrt magyar társadalom” lehet majd a megfelelő alap, amelyen a nemzeti állam felépülhet. „Az államnak tehát saját kezébe kell vennie a nemzeti czélok minden munkaeszközét. Nem adhat ezekből egyet sem át a felekezeteknek. A felekezeti szellem nem lehet megbízható munkatársa; az a szellem, mely először vallási, s csak azután magyar szellem” - fogalmazott a szerző, a polgári anyakönyvezést és a polgári házasságot pedig egyaránt úgy jegyezte, mint a nemzeti célok „munkaeszközét”. A szerző szerint a felekezeti és nemzetiségi szellem feletti győzelem „eredménye leend a felekezetnélküli és nemzeti magyar állam”.83 Beksics tehát az egyházpolitika összefüggésében is az erős nemzeti állam megteremtését sürgette. Határozottan leszögezte, hogy a liberalizmus „nem mehet tovább, mint a hol már az állami érdekbe ütköznék”, és sem állam és egyház elválasztását, sem a katolikus autonómia megszervezését nem javasolta: az állam ugyanis nem mondhat le a főkegyúri jogok gyakorlásáról, ahogy a katolikus iskolák felügyeletéről sem, és nem engedheti szabadjára a még mindig erős befolyással bíró katolikus egyházat. Beksics röpiratában is megfogalmazódott a Simonyi Ivánnál központi jelentőségű gondolat, hogy az egyház elválasztása az államtól az ultramontanizmus útját egyengetné, és a szöveg szerzője szintúgy szoros állami felügyeletre 83 A szövegben több helyen emlegetett „nemzeti individualitás” kapcsán megjegyezhető, hogy a 19. század nacionalistái gyakorta képzelték el á nemzetet úgy, mint egyetlen nagy individuumot - önálló jellemmel, számos sajátos tulajdonsággal együtt. TakáTS, 2007. 62. p. TREBLA KÁDDER [Deák ALBERT]: Harc a nemzetállam ellen. A kultúrharc mai jelentőségében. Kolozsvár-Bp., 1894. (továbbiakban: DEÁK, 1894.) 8-10., 13-15., 33-36. p. 83 Beksics, 1891.10-15. p.
