Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bertalan Péter: A pálos rend és az állambiztonság küzdelme

82 Egyháztörténeti Szemle XVII/2 (2016) val Kiss Szaléz feloldozta a fiatalokat, azután fegyvert szerzett nekik a to­vábbi merényletekhez. Kiss Szalézt az Andrássy út 6o-ban, a mai Terror Házában kezdték vallatni. A szovjet katonai bíróság golyó általi halálra ítélte Kiss Szalézt, Kizmann Ottót, Bochár Lászlót és Kiss Sándort. A halál­ra ítélteken kívül a többi vádlott 7-10 év kényszermunkára szóló ítéletet kapott, amelyet a Szovjetunióban kellett letölteniük.8 Az esetleírásban sok rokonságot lehet felfedezni Vezér Ferenc és társai ügyével kapcsolatban. Modern történelemszemléletünk legfontosabb jel­lemzője, hogy 1945-öt tekintjük fontos történelmi kezdő- és végpontnak. A kontinuitásról gyakran megfeledkezünk. A másik jellemző az irreverzibili- tás, amely a történelem folyamának megfordíthatatlanságát jelenti. A kor folyamát új mederbe terelni nem lehet, vagy nagyon nehéz. A legstabilabb társadalmi intézmény Európában az egyház, amely egyúttal a legősibb szociális jelenség. Az évezredek folyamán sokat formálódott, de a változás az idő függvényében fokozatos. A szovjet típusú bolsevizmus vállalkozott arra, hogy minőségi, ugrásszerű változást hoz létre az általa megszállt or­szágok társadalmában. A kétezer éves egyház ellen indított támadás egyik jelszava a szeparáció. A 19. században megindult, majd felgyorsuló szekula- rizációs folyamat sajátos túlértelmezése ez. Az egyház és a vallás társadalmi gyökerének elvágását a társadalom és az egyház erőszakos elkülönítését jelentette. Mindszentyt különös autokratikus személynek tekintette ez a szemlélet. Nem tudta elfogadni, hogy vele és benne az egyház alapvető védelmi reflexei nyilvánulnak meg. Ennek megvan a személyes oka is, hi­szen Mindszentyt a Tanácsköztársaság alatt is letartóztatták, tudta, hogy mit várhat az új rendszertől. Ha az egyház a megújulás szándékával lépett fel, ez a rendszer azt is üldözte. Magyarországon 1932-ben alakult meg az Actio Catholica. Szabályzatát 1936-ban hagyta jóvá a püspöki kar. Felada­tait szakosztályok szerint végezte. Élén a hercegprímás állt. Mellette világi társelnök működött. A magyar egyesületi, mozgalmi és egyházközségi élet legfőbb összefogója volt. Koordinálta az ország vallásos társulatait, vala­mint a minden egyházközségben működő szakcsoportokat. A civil társada­lom és a katolikus egyház egymásra találása volt ez, a modernizáció fontos lépésének kell tekinteni. A kommunista párt és az egyház közötti ellentétek különösen az egy­házi iskolák államosítása kapcsán éleződtek ki. Ez volt a szeparáció első durva lépése. Az ország középiskoláinak 40%-a maradt a katolikus egyház kezén. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy a legnagyobb szerzetes- rendek - bencések, piaristák, ciszterciek - kezében volt az egyházi iskola- hálózat. Mindszenty — a kommunista párt 1945-től kezdődő, a demokrati­kus erők ellen irányuló támadásaival szemben - országos méretű tervet dolgozott ki az Actio Catholica (Lénárd Ödön piarista szerzetes, Mihalovics Zsigmond az AC igazgatója) vezetőivel a hitélet elmélyítésére, a keresztény öntudat erősítésére. Az AC egyik szervezete volt a Katolikus Szülők Vallá­sos Szövetsége (KSZVSZ). 8 Vö.: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (továbbiakban: ÁBTL.), 319. V- 113398/1-es iratanyag. A témát feldolgozta: KAHLER Frigyes: A Kiss Szaléz-ügy. In: A nagy „tűzvörös sárkány” torkában. Koncepciós eljárások ferences szerzetesek ellen, 1945-1956. Bp., 2009. 165-281. p.

Next

/
Thumbnails
Contents