Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bertalan Péter: A pálos rend és az állambiztonság küzdelme
A pálos rend és az állambiztonság küzdelme 83 A KSZVSZ nem külön egyesület volt, de külön ügyrenddel működött. Belépési nyilatkozatot aláíró tagsággal rendelkezett. Mivel az AC keretei jelentették működési feltételeit, szervezői nem tartották szükségesnek a belügyminisztérium engedélyét a legalizáláshoz. A helyi szervezetekhez elsősorban a katolikus iskolákba járó diákok szülei csatlakoztak, számítottak a szülők baráti köreire és az öregdiákokra is. Kalocsán például a lakosság egyharmada lépett be valamelyik helybeli iskola szülői szövetségébe. A KSZVSZ-nek egyedülálló módon a protestánsok is lehettek a tagjai. A szervezet munkáját az ún. országos intézőbizottság vezette (1947 végén jött létre). A helyi szervezeteket az elnökök irányították, akiknek megválasztásában az iskola igazgatójának volt döntő szerepe. Az igazgató személyesen vagy képviselője által tagja lett a vezetőségnek. A vezetőség tagja volt az AC egyházközségi szervezetének képviselője is. A helyi szervezetek leginkább a karitatív munkában és az iskola támogatásában jeleskedtek. Az AC-nak fő célja volt, hogy a katolikus oktatást védelmezze a kommunista befolyás alá kerülő állammal szemben. A szülői szövetségek is részeseivé váltak e küzdelemnek. Az első akciót 1946 áprilisában az ún. diák-összeesküvések nyomán tartották, amikor a rendőrség rendszeresen zaklatta a katolikus - főleg a nagyhírű szerzetesi — iskolákat, fegyvert, demokráciaellenes röpira- tokat keresve, hogy rásüthessék az intézményekre a reakció fészkei bélyeget. Ezekre válaszul a KSZVSZ országszerte - Kalocsán, Pécsett, Budapesten - nagygyűléseket tartott, ahol a szülők tízezrei tettek hitet a katolikus iskolák mellett (A katolikus egyház és a civil társadalom hálózatszerűén kapcsolódott egymáshoz.). A katolikus egyház és az őt támogatók ellenállását meg kellett törni. Ez magyarázza, hogy 1946 márciusában fogadja el a nemzetgyűlés a „társadalmi rend és államforma büntető jogi védelméről szóló törvényt” (1946/ VII. te.), amely „hóhértörvényként” vonult be a jogtörténetbe, mivel ekkorra már majdnem minden igazságszolgáltatás, mind az erőszakszervezetek a kommunista párt kezében voltak. A törvény tág értelmezési jogköre lehetővé tette, hogy bárkit államellenes vádakkal illessenek vagy kivégezzenek. A törvény az előkészületeket is büntette, és a szervezkedés feljelentési kötelezettségét is tartalmazta.9 Ez a törvény adott nagy mozgásteret a korábban szekularizációnak, most a szekularizáció erőszakos változatának tekintett szeparáció folyamatának elindításához. E törvénnyel kapcsolódik össze Vezér Ferenc tragikus sorsa is. A „hóhértörvény” a kommunista diktatúra által elkövetett nagyszámú justizmord forrása lett. Vezér Ferencet egyszer már felmentette a bíróság a vádak alól. A hóhértörvény tette lehetővé, hogy ügyét elővegyék, és egyesítsék a Grősz-perrel. így kerültek a pálosok újra a figyelem középpontjába. A Vezér Ferenccel kapcsolatos bűnvádi eljárás dokumentumaiból a vád elfogadhatóan nem rajzolódik ki. Sok a zűrzavar. Az ÁVH által „kiképzett” tanúk vallomása félrevezető. Mindezek ellenére a Kiss Szaléz sorsával azonos analógia kimutatható. Ez azt bizonyítja, hogy a magyar nyomozó szervek kritika nélkül átvették a szovjet megszállók módszereit. Nem állapítot9 Ld.: Gianone András: Lénárd Ödön és az Actio Catholica. In: A piarista rend Magyarországon. Szerk.: Forgó András. Bp., 2010. (Művelődéstörténeti Műhely. Rendtörténeti Konferenciák, 6.) 655-663. p.; CseszkaÉva: Lénárd Ödön és az Actio Catholica pere. In: Uo., 664-674. p.