Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csíky Balázs: 1938 szimbolikus eseményei a magyarországi zsidó sajtó tükrében
68 Egyháztörténeti Szemle XVII/2 (2016) tot. Vajon az előbbiek felszólalása a keresztény szeretet és a dogmatika szellemében történt-e, ennek eldöntése illetékességünk körén kívül esik”24 - írta a cionista Zsidó Szemle. Az ortodox Zsidó Újság bővebben ismertette és kommentálta a történteket: a bizottsági tárgyaláson a keresztény főpapok meglepő enyhén tilatkoztak az ellen, hogy a törvény nem ismeri el az 1919 után kitértek kereszténységét és határidőüzletet köt a különféle kategóriájú mesümedok- kal. A hercegprímás felebaráti szeretetről beszélt, amellyel igazán nem egyeztethető össze annyi ártatlan embernek állásából való kidobása, és magyarázni kezdte a felebaráti szeretet egyes frázisait, de a fejtegetés végeredményben ellenkezett a felebaráti szeretetnek egyedül igazságos és mai napig érvényes megállapításával, amelyet Hillél ezekbe a szavakba öltött: »Amit magadnak nem kívánsz, azt ne tedd másnak.« A csanádme- gyei püspök élénken rávilágított arra az igazságtalanságra, amely a kenyerüktől megfosztott zsidó embereket éri, de ebből az alkalomból egészen egyoldalúan a mai állapotokért a »háború előtti szabadkőműves, radikális gondolkodású zsidóságot« teszi felelőssé.”2s Az újság rámutatott Serédi Jusztinián hercegprímás és Glattfelder Gyula Csanádi püspök beszédeinek ellentmondásosságára, amely mögött a fajelmélet elutasítása, ugyanakkor a diszkrimináció igenlése húzódott meg. Ugyancsak az ortodox Zsidó Újságban Kornitzer Béla mintha mentegetni próbálná a Felsőház tagjait, amiért elfogadták a törvényjavaslatot: „ A felsőház keddi ülésének szónokai is, a zsidó Lőw Emmánuel és Láng Lajos kivételével, valamennyien elfogadták a zsidójavaslatot. [...] A folyosói megnyilatkozásokban sok - mondhatnám - filoszemita hang is van, amely csak opportunitásból nem kap nyilvánosságot. De ugyanilyen békés, barátságos és valósággal aggódó arcokat figyeltem meg a felsőház több illusztris tagja között, akik Láng Lajos szép koncepciójú, bátor, önérzetes beszéde alatt teljes megértéssel bólogattak, helyeseltek. [...] A felsőház inkább belső politikai kényszerűségből, a kormány pozíciójának megerősítése szempontjából mondotta ki a zsidójavaslatra az igent, mint meggyőződésből vagy gyűlöletből. [...] mind a mai napig a felsőház részéről egyedül Beöthy László, a felsőház nagy tekintélyű alelnöke nyilatkozott elítélőleg a zsidójavaslatról [...] Amidőn Széchényi Bertalan gróf elnök szavazásra szólította fel a méltóságos és kegyelmes főrendeket, az egész felsőház egy emberként állt fel, hogy megszavazza a zsidótörvényt. [...] A jobboldal első padsorában egyetlen öreg úr nem szavazta meg a zsidótörvényjavaslatot, ez az úr Beöthy László volt.”26 Kornitzer látható jólértesültsége mellett félinformációk is keveredtek írásába. A cikknek ellentmond a felsőházi napló, amely szerint a javaslat általános vitájában 11-en szólaltak fel, és közülük csak 3-an a javaslat ellen. Az izraelita felsőházi tagokon kívül Szőke Gyula is ellenezte a javaslatot. Ő a katolikus társadalmi élet ismert szereplője volt, a katolikus értelmiség 24 Zsidó Szemle, 1938. június 3. 5. p. 25 Zsidó Újság, 1938. május 27.1-2. p. 26 Kornitzer Béla: Beöthy László. In: Zsidó Újság, 1938. május 27.11. p.
