Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csíky Balázs: 1938 szimbolikus eseményei a magyarországi zsidó sajtó tükrében
1938 szimbolikus eseményei a magyarországi zsidó sajtó tükrében 69 befolyásos képviselője, aki ráadásul a katolikus püspöki karral is jó kapcsolatokat ápolt. Beszéde emiatt is fontos volt. Szőke egyrészt az 1919. augusztus 1. előtt és után megkeresztelkedettek közötti különbségtételt kifogásolta, amely szerint zsidónak minősültek az ezen időpont után áttért konvertiták. Másrészt viszont erkölcsi elvekre hivatkozva vetette el a javaslatot, hivatkozva az éppen akkor induló eucharisztikus kongresszusra.27 Szintén az ortodox újságban Koréin Dezső kemény szavakkal kritizálta a keresztény főpapokat. Szavai félreérthetetlenül elsősorban a katolikus püspökökhöz szóltak: „... a boszorkányper módjára ránk szakadt zsidótörvény nem lehet örök életű, mert az sehogy sem illik bele hazánk alkotmányos életébe. Gondoljunk továbbá arra a megnyugtató jelenségre, hogy a felsőház 226 tagja közül csupán 40-en voltak jelen egy ily fontos törvényjavaslat szavazásánál, ebből 4-en ellene, 36-án mellette adták le szavazatukat. Száznyolcvanhat felsőházi tag nem vett részt a szavazásban. [...] Annál szomorúbban hatottak a felsőházban helyet foglalt keresztény főpapok zsidóellenes felszólalásai, akik a sokat hangoztatott keresztény szeretet helyett felekezeti és faji elfogultsággal telített beszédet tartottak ellenünk. így tehát nagy csalódás ért bennünket. Nem hittük, hogy a nagy műveltségű és széles látókörű főpapok annyira magukévá teszik azt az ellenséges felfogást, amely igaztalan általánosítások alapján valóságos vesszőfuttatást az amúgy is vérig megalázott és megbántott zsidóságon. Nem hihettük, hogy azok az egyházfők, akik végeredményben mégiscsak a keresztény egyház legmagasabb irányítói, és akiknek a Vatikánnak békességet hirdető nyilatkozataihoz kellene igazodniuk, ezzel teljesen ellenkező álláspontra helyezkednek a magyar törvényhozás felsőházában. Mély rezignációval kell ezt tudomásul vennünk. [...] Mikor soha nagyobb szükség nem volt az összetartásra, mint ma, a vallásfelekezetek hivatalos őrei ássák mélyebbre az ellentéteket, és erkölcsi támogatásban részesítik a társadalom rendbontóit és a demagógia fekete lovagjait. [...] A felekezetek vezetői ne politizáljanak, hanem szolgálják a lelkipásztorkodás és emberszeretet eszményi igéit és a társadalmi béke magasztos munkáját.”28 A katolikus főpapok magatartását a zsidóellenesség különböző változatai közötti különbségtétel alapján lehet megérteni. A katolikusok között elterjedt zsidóellenesség nem faji alapú volt, hiszen azokat a konvertita zsidókat, akik nem csupán társadalmi vagy gazdasági előnyök érdekében, hanem valóban a katolikus hit iránti meggyőződéstől vezérelve tértek át, azaz őszintén megtértek, a keresztény közösség, az egyház teljes jogú tagjának tartották. Az áttérés őszinteségének kétségbe vonása, azaz a lojalitás megkérdőjelezése a katolikus közösség részéről az egykori feltételes emancipációs diskurzusokkal rokonítható. Ennek az álláspontnak a képviselői a zsidókérdés megoldásának a zsidóság teljes, azaz nyelvi, kulturális, társadalmi és vallási beolvadását tekintették. Ez azonban nem jelentette a magyarországi zsidóság egészének asszimilációját, hiszen tisztában voltak vele, hogy ez nem lehetséges. Prohászka Ottokár rámutatott, hogy a magyar zsidóság is elindult a nemzetté válás útján, amely szerinte el fog ve2? Csíky, 2012.144-146. p. 28 Koréin Dezső: Ünnepek után. In: Zsidó Újság, 1938. június 17.1. p.
