Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNY - Rada János: Egyházkritikai röp- és vitairatok Magyarországon 1867-től 1895-ig (Interpretációk, frazeológia és eszmetörténeti háttér)
16 Egyháztörténeti Szemle, XVII/1 (2016) leg és erkölcsileg sülyedt nép lehet hajlandó a papság uralmát eltűrni”.57 Kóródy Antisyllabusa igen határozott álláspontot foglalt el a tanügyet illetőleg: „A nyilvános iskoláknak az állam, illetőleg a világi hatalom vezetése alatt kell állniok; és pedig oly módon, hogy semmi más tekintélynek, sem az iskolai fegyelembe, sem a tantárgyakba s tanrendszerbe, sem a tanítók alkalmazásába semmi beleszólása ne legyen.”s8 Simonyi Ivánnál még a liberális tanszabadság eszméje is úgy jelent meg, mint egy olyan téves koncepció, amely lehetőséget teremthet az ultramontán papság számára, hogy fenn tudja tartani túlsúlyát a tanügy szférájában. „Felekezetien államban felekezeti iskolának nincsen helye” - szögezte le végül Simonyi is.59 Beze- rédj Sándor munkája elején hosszasan panaszolta a magyar társadalom alacsony műveltségi szintjét, amelyért ő maga is a rossz, egyházi befolyás alatt álló oktatási rendszert tette felelőssé. Az egyház az ő véleménye szerint is visszafogta a tudományok fejlődését, gátolta a műveltség terjedését, ami folytán a fennálló rendszer „úgy veszi ki magát, mint ha ismert tolvajokra biznók a közpénztárak kezelését”. Magyarázatul Bezerédjnél is az egyház hatalmi pozíciója szolgált, amelyhez elengedhetetlen, hogy a nép „éretlen, buta és tudatlan maradjon, mert ezáltal válik lehetővé a kath. vallás és hite czége, köpönyege alatt az egész társadalmat és népet, a hatalom önkénye- és zsarnokságának eszközéül és játékául felhasználni”.57 58 59 60 A négy szerző tehát lényegében ugyanúgy interpretálta a „papi uralom” és a tanügy összefüggését. Az egyházkritikai röpiratok az egyházfegyelem terén is reformot szorgalmaztak, mégpedig a cölibátus eltörlését, ami önmagában is jól mutathatja, hogy az antiklerikális programok nem elégedtek meg a — például Eötvös és Deák által is képviselt - liberális egyházpolitikával, amely szerint az állam nem oktrojálhat az egyházra belső, egyházfegyelmi reformokat. Toldy István szerint a pápaság egyedül a cölibátus intézményével tudta megteremteni a „pápaság korlátlan tyrannismusát a papság felett”. A cölibátus ugyanis szeparálta a papságot a társadalomtól, hogy kizárólag az egyháztól függjön, és megszűnjön ember, polgár és hazafi lenni. „így lett a papságból szilárdan organisált hadserege Róma hatalmi törekvéseinek” - foglalta össze véleményét Toldy.61 Kóródy Sándor a cölibátust szintúgy a pápaság hatalomvágyával helyezte összefüggésbe: „az egyház minden papját csak úgy tehette a pápai hatalom rabszolgájává, ha sikerül eltépnie azon végső köteléket, mely a papot még a társadalom érdekeivel összefűzte” - fogalmazott, majd a papi nőtlenség következményét az egyházi hatalom gyarapodásában jelölte meg, az egyházfegyelmi reform eredményét ugyanis úgy összegezte, hogy a „coelibátus hatalmas emeltyűje lett a pápai s általában a papi hatalomnak”.62 Hasonló álláspont rejlett Simonyi Iván - VII. Gergely pápa előtti egyházról jegyzett - sorai mögött: „A pap még hús volt a mi húsunkból, vér a mi vérünkből. Velünk ment a csatába és velünk 57 Kóródy, 1870/a. 15., 31-34., 81-82., 92-93. p. 58 KÓRÓDY, 1870/c. 117-118. p. 59 Simonyi, 1874.29., 84., 137-138. p. 60 Bezerédj, 1871.1-20,72. p. 61 Toldy, 1868.200-202. p. 62 Kóródy, 1870/d. 18-20. p.
