Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Damian, Iulian Mihai: Eneco ferences szerzetes inquisitiója Pécs püspökével szemben (1267)
Eneco ferences szerzetes inquisitiója Pécs püspökével szemben 23 hadoszlopa” lehetett, amennyiben egy újabb háború tört volna ki az apjával.16 A dinasztikus konfliktus ismételt kiújulása előtt (1264 ősze) történt néhány kánonjogi fejlemény: az 1263-as budai tartományi zsinaton a pécsi püspök képviselői visszautasították az esztergomi érsek joghatóságát,1? felsorolva több érvet, többek között azt a jogot is, hogy palliumot viselhet (Bár-Kalán püspök 1180-ban ad personam kapta meg a jogot). Ezt követően újból és jóvátehetetlenül megromlott viszonya a prímás érsekkel: Fülöp, az új érsek, megújította az elődje által Jób püspökre kiszabott kiátkozást, és megfosztotta hivatalától. A helyzet tovább bonyolódott egy újabb, ezúttal helyi jellegű, a somogyvári (Simigiensis) bencés apáttal folytatott vita miatt, akivel Jób püspök megszégyenítően bánt, ugyanis bebörtönözte, és nyilvánosan végighurcolta a városka utcáin, miközben lóhoz kötöztette, és száját egy pár kantárral tömette be.18 1266-ban már IV. Kelemen ült a pápai trónon, aki immár harmadik pápaként kapta meg a pécsi püspök elleni vádak egyre csak bővülő listáját. Ez utóbbit mohósággal (ami egyes esetekben simonia vádját is jelentette és ami szerint „dilapidare enormemente” egyháza javait), kánonjogi szabálytalanságokkal (mivel figyelmen kívül hagyta az esztergomi érsek kiátkozá- sát, és továbbra is kiszolgáltatta a szentségeket) és bűnös életvitellel (ebbe beleértve a minősített házasságtörést), gyilkossággal „et aliis maleficiis” vádolták meg, amelyeket többekkel, köztük magával a királlyal, IV. Bélával szemben követett el, aki ellen fegyverrel szállt szembe („per duellum interdum oblatum ab eo”). IV. Sándor alatt megindult egy eljárás, hogy megvizsgálja ezeket a vádakat; egy másodikat IV. Orbán indított meg, de a pápát már 1263 augusztusában tájékoztatták a püspökkel szembeni eljárás nehézségeiről.19 Mindenesetre a Rómában megindult eljárás miatt az érdekelt felek elküldték képviselőiket, és az ügy kivizsgálását az ostiai kardinális, mint „auditor” gondjaira bízták. 1266-ban, habár ez az eljárás folytatódott Rómában, maga IV. Kelemen is szövevényesnek és nehezen megoldhatónak vélte az ügyet: „predictum negotium propter diversos et varios processus in eo habitos et plura emergentia est adeo intricatum, quod non potest salubriter expediri”.20 1266. szeptember 24-én a pápa más módon próbált közbeavatkozni, amikor kijelentette, hogy véget kíván vetni a botránynak, és meg akarja előzni a még nagyobb bajokat, amiket esetleg a püspök egyre nagyobb merészsége és a többiek számára mutatott példája okozhat. Ennek fényében úgy döntött, hogy saját kezdeményezésre új eljárást indít („de novo, ex officio nostro”) a pécsi püspökkel szemben egy inquisitioval, amely a pápa 16 Sälägean, Tudor: Transilvania in a doua jumätate a secolului af XIII-lea. Afirmarea regimului congregadional. Cluj-Napoca, 2007. (továbbiakban:SÁLÁGEAN, 2007.) 130-132. p. „Licet non Archiepiscopus, pari tamen cum archiepiscopis gaudebat prerogatiua, utpote exemptus, et palio decoratus.” Cod.Dipl. Tom. IV/3. 172-174. p.; cf. Fedeles- Koszta, 2011. 76. p. 18 Fedeles-Koszta, 2011. 77. p. Az eset IV. Orbán 1263-as bullájában is szerepel. Cod.Dipl. Tom. IV/3.172. p. "> Theiner, 1859.277. p. 20 Theiner, 1859. 289. p.
