Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Damian, Iulian Mihai: Eneco ferences szerzetes inquisitiója Pécs püspökével szemben (1267)
24 Egyháztörténeti Szemle XVII/2 (2016) szándékai szerint „gyors és örvendetes” eredményekhez vezethet („ut negotium inquisitionis huiusmodi celerem et felicem consequatur efectum”). Ezért megbízott egy gyóntatót, a ferences Enecót, hogy menjen személyesen a püspöki székesegyházba, vagy bármely olyan helyre, amit megfelelőnek tart, és a „pre oculis solum Deum” birtokában, az egyenesen a pápától származó hatalmánál fogva, vizsgálja ki azokat a bűnöket és túlzásokat, amelyekkel megvádolták a püspököt, beleértve azokat is, amelyeket a római eljárás megkezdése után követtek el.21 Az inkvizítor szerzetesnek össze kellett gyűjtenie, tüzetesen meg kellett vizsgálnia és ellenőriznie kellett a tanúk vallomását. Erről írnia kellett egy pontos jelentést a pápának, személye elé kellett rendelnie a püspököt, és amennyiben letelt az erre engedélyezett idő, akkor távollétében végrehajtania a jogi határozatokat. Ameny- nyiben bebizonyosodna, hogy elprédálta az egyházmegye vagyonát, úgy meg kellett tiltania a püspök számára „omne genus alienationis”-t, ezek között a szerződéskötés lehetőségét is. A szerzetes megkapta a szükséges felhatalmazást, hogy feloldja a tanúkat esetleges esküjük alól, vagy megoldhasson rendhagyó helyzeteket, mint például azt, hogy kéije a pápa közbenjárását vagy a világi hatalomét a tevékenységét esetlegesen akadályozókkal szemben. A IV. Lateráni Zsinat 37. határozata, a „de duabus dietis” alól is felmentést kapott, ami lehetővé tette számára, hogy kényszerítse a püspököt az előtte történő megjelenésre, akár a püspökség határain kívül is; akitől azt a jogot is megvonták, hogy a „litteras apostolicas” pontatlanságára hivatkozva kérhesse a kiátkozás és a kiközösítés alóli felmentést. Egy második, szeptember 29-ei breve a pápai gyóntatót megbízta annak kiderítésével, hogy miért fosztották meg a pécsi kanonokokat javadalmaiktól, és amennyiben az okokat megalapozatlannak tartja, szolgáltassa vissza a püspök által elkobzott javadalmakat, és védje meg őket a püspök lehetséges zaklatásától.22 * Egy utolsó, október 21-ei megbízólevél felhatalmazta, hogy menjen a pécsi székesegyházba vagy bármely helyre, amely alkalmas a tanúvallomások összegyűjtésére és a szövegek alapos vizsgálatára, valamint feljogosította a szerzetest arra is, hogy hivatalból válasszon egy „fidedignum et idoneum virum de Hungária”, aki meg tudja cáfolni a püspök által összegyűjtött tanúvallomásokat, amennyiben ezek esetleges hamisságára utaló jeleket találna.a3 Úgy tűnik, hogy az Eneco szerzetesnek adott pápai megbízatás különleges jellegét nem emeli ki a magyar történetírás, amely mindenesetre nemrégiben megpróbált magyarázatot találni a pécsi püspök hosszan tartó, rendhagyó állapotára: a legmeggyőzőbb feltevés szerint ez utóbbinak Bán- csa István bíboros, palestrinai püspök (1251-től 1270-ig) személyében volt egy támogatója a Kúriában, aki elsimította a Jób püspök elleni jogi eljárá21 Bullarium franciscanum romanorum pontificum, constitutiones, epistolas, ac diplomata continens. Ed.: Sbaralea, Giovanni Giacinto. Ser. I. Tom. III. Roma, 1759. 96-97. p.; Theiner, 1859. 288-289. P-; Regesta Pontificum Romanorum. Ed.: Potthast, August. Graz, 1957. Vol. 1.1599-1600. p. 22 Theiner, 1859. 289-290. p. 23 „qui [...] si contra testes [...] aliqua scire poterit, per que ipsorum testimonium detrahat fidei”. Theiner, 1859. 290-291. p.
