Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNY - Rada János: Egyházkritikai röp- és vitairatok Magyarországon 1867-től 1895-ig (Interpretációk, frazeológia és eszmetörténeti háttér)
Egyházkritikai röp- és vitairatok Magyarországon 1867-tól 1895-ig 15 csekély teret javasoltak meghagyni egy, a régi befolyásától és előjogaitól megfosztott egyház tevékenységi területéül. A széles területen kompetens állam programjára úgyszintén magyarázatot adhat Maciej Janowski véleménye, amely szerint a hatalom centralizációja, a reformprogramok etatista tendenciája Kelet-Közép-Európában egyfajta gyógyír is lehetett az elmaradottságra: sajátos, a helyi körülmények szülte kényszer, nem pedig a liberális elvek megtagadása. A modern, polgári állam ugyanis - úgy tűnhetett - a legfőbb hajtóereje lehet az ország modernizációjának.53 * 55 Magyarországon Toldy István éppen ahhoz a fiatal liberális generációhoz tartozott, amely 1867 után egy erősebb, tevékenyebb állam igényét fogalmazta meg, mint Deák vagy Eötvös.-54 A tévedhetetlenség dogmájában nem mellesleg a magyar kormány is fenyegetést látott, merthogy félelmei szerint gyengíthette az állami törvények hatását, elsősorban a papság esetében, az állami önvédelem gondolata tehát nem pusztán az egyházkritikai irodalomban nyert teret, és Magyarországon a királyi tetszvényjog (placetum regium) felújítását eredményezte.55 A „papi hatalom” és a reformok részproblémái A tanügy valamennyi röp- és vitairat szerzője szerint lényegi jelentőséggel bírt a „papi hatalom” megtörése szempontjából. Nem mellesleg az első egyházpolitikai reformkezdeményt éppen Eötvös József 1868-as népiskolai törvénye jelentette, amely a felekezetileg független, ún. „közös” népiskolák engedélyezésével megtörte ugyan az egyházi oktatás monopóliumát - ami persze az egyház erőteljes ellenpropagandáját eredményezte -, azonban meghagyta az egyházi népoktatás lehetőségét is. Toldy István a „szabad iskola” jelszavával intézett támadást az egyház tanügyi monopóliuma ellen. Véleménye szerint a műveltségben az egyház mindig is veszedelmes ellenségét látta. „Kecskére bíztuk a hájat, midőn azon hierarchia kezébe adtuk a tanügyet, mely csak addig tarthatja fenn túlsúlyát államéletünkben, míg népünk tudatlan, míveletlen marad” - fogalmazott, és - hogy az egyház ne tudja tovább gátolni a felvilágosodást - a tanügy teljes szekularizációja mellett foglalt állást.56 Kóródy Sándor szintúgy hosszasan fejtegette, hogy az egyház mindig is a nép tudatlanságával operált hatalmi céljai elérésében. Véleménye szerint az Eötvös-féle népnevelési törvénnyel szemben csupán egyetlen kifogás fogalmazható meg, amely nem más, mint hogy a törvény megengedte egyházi népiskolák fenntartását is. A röpirat szerzője itt egy olyan áldozatról írt, amely „az egyéni szabadság számára, a felvilágosodás rovására” született. Az egyház Kóródy interpretációjában is szüntelen harcot folytatott az ész és a tudomány ellen, „mert csak egy szellemi53 JANOWSKI, maciej: Kecskék és tokhalak. A közép-kelet-európai liberalizmus sajátosságai a francia forradalom és az első világháború között. In: Aetas, 1999. 1-2. sz. 130-146. s* ClEGER ANDRÁS: A hatalomra jutott liberalizmus és az állam a dualizmus első felének magyar politikai gondolkodásában. In: Századvég, 2001. 20. sz. 95-118. p. (továbbiakban: ClEGER, 2001.) 96-107. p. 55 Csorba, 1999.92-94. p. Toldy, 1868.184-189. p.
