Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Damian, Iulian Mihai: Eneco ferences szerzetes inquisitiója Pécs püspökével szemben (1267)

22

Egyháztörténeti Szemle XVII/2 (2016)

gomi érsek, illetve még számos „Abbatum, Prepositorum, Plebanorum et multorum aliorum Prelatorum et Clericorum Strigoniensis Prouincie”, és több, a saját egyházmegyéjéből névvel nevezett kanonok jelezte IV. Sándor pápának. Pelys ciszterci apátot, a fehérvári egyház őrét és a ferences rend provinciálisát bízták meg azzal a feladattal, hogy vizsgálják ki a püspökkel szemben megfogalmazott vádakat, illetve esetlegesen mozdítsák el hivatalából, és orvosolják a sérelmeket. Úgy tűnik, hogy a vizsgálat nem vezetett eredményre, és inkább csak rontott a pécsi kanonokok helyzetén, mert megfosztotta őket javadalmaiktól. Az 1331. januári dokumentumok szerint a Pozsegában tartott egyházmegyei káptalan a püspök és ellenzői közötti leszámolás helyszíne volt.12 * 14 *

A helyi konfliktus valószínűleg igen hamar összekapcsolódott azzal a dinasztikus viszállyal, amely megosztotta a királyságot, és az öreg király, IV. Béla, illetve a fia, V. István, az erdélyi herceg és a keleti földek ura közötti polgárháborúban csúcsosodott ki. Néhány évvel az apa és fiú közötti első, 1262-es fegyveres összecsapás előtt, 1258 és 1260 között Jób püspök átpártolt az utóbbihoz, és elfelejtkezett korábbi jótevőjéről.« A püspök volt talán a Junior rex” támogatói közül az egyik, aki a legtöbbet nyerte a pozsonyi békét követő büntetlenségből. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy ideiglenesen ki tudta vonni magát a saját kanonokjai által megfogalmazott vádak alól.

1264-ben viszont, amikor újra fellángolt a dinasztikus konfliktus, és az öreg király állt nyerésre, a püspök helyzete bizonytalanná vált: IV. Béla csapatai elfoglalták a püspök ellenőrzése alatt álló Ágas erődjét Nógrád vármegyében, és Sárospatak városát is meghódították, amelynek védelmét a junior rex a püspökre bízta. Ezért V. István még árulással is megvádolta. 'i A püspök helyzete viszont kétségbeejtő lehetett, amennyiben ehhez a pillanathoz köthető a következő évszázadbeli dokumentumban leírt hír, miszerint IV. Béla csapatai a pécsi püspöki várat is bevették, Jób püspök fogságba esett, és kifosztották a székesegyház sekrestyéjében őrzött kincstárat és levéltárat.«

Az uralkodóhoz fűződő viszony hamar helyreállt, és István 1266. márciusi váratlan győzelmét követően ő volt az egyik legnagyobb hűbérúr, aki profitált a békeszereződésből: Jób püspök volt az ifjú király kevés hívének egyike a IV. Béla uralma alatt álló regnum területén, aki a békeszerződésnek köszönhetően egyfajta sértetlenséget élvezett, és a junior rex „ötödik

12 Cod.Dipl. Tom. VIII/3. 540-542. p.

‘3 Fedeles-Koszta, 2011. 76. p. E munka két dokumentumot idéz, egyet 1258-ból és egy másikat 1260-ból. A másodikban a junior rex a püspöknek szánt adomány kapcsán úgy említi ez utóbbit, mint „dilecto et fideli suo venerabili patri magistro”. Egy harmadik, 1263-as dokumentum egy három Pest és Nógrád vármegyei faluból álló újabb donációról szól.

14 „castrum Agas, quod propter infidelitatem et infidelem negligenciam venerabilis patris Job Episcopi Qninquecclesiens captum in enorme et grauissimum nostrum et Regni nostri dispendium et amissum”. ÁÚO. Vol. XI. 544-548. p.

« Anjou-kori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. (1347-1352) Tom. V. Ed.: Nagy, Imre. Bp., 1887. 69. p. (1347. május 20.); cf. Fedeles-Koszta, 2011. 76. p.