Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Damian, Iulian Mihai: Eneco ferences szerzetes inquisitiója Pécs püspökével szemben (1267)
Eneco ferences szerzetes inquisitiója Pécs püspökével szemben 21 hogy lemondjon. A pápa viszont cserébe engedélyezett neki évi 200 márka ezüst járadékot, ami közvetlenül a pécsi egyházmegyét terhelte.7 Úgy tűnik, hogy két év múlva, 1253 májusában a volt püspök még mindig nem kapott meg semmit a nyugdíjából. Jób, az új püspök kérésére a pápa a felére csökkentette az összeget, és engedélyezte, hogy két kanonok, György és Dénes, akiket a püspök Assisibe, a pápai udvarba küldött, a püspökség javainak a terhére Velencében kölcsönt vehessen.8 * A pápa lényegében megpróbálta kibékíteni Jóbot az elődjével, így az elsőnek engedélyezte, hogy az addig felgyülemlett adósság fejében egyszeri kártérítés címén fizessen ki száz ezüst márkát; míg a másikat biztosította, hogy a következő kalendától kezdve évente felvehesse a megígért járadékot az Ospedale di San Giovanni di Gerusalemme velencei székházánál. Ugyanakkor a pápa megbízta az esztergomi érseket, hogy tegyen meg minden szükséges lépést Jób püspökkel szemben, akár átkozza ki, és forduljon a világi hatóságokhoz, amennyiben „per litteras [...] magistri vel preceptoris dicti hospitalis”, vagy a korábbi Bertalan püspök útján tájékoztatják, hogy az aktuális utódja vagy a helyette kinevezett adminisztrátor nem fizette ki a járadékot a megbeszélt időpontig.9 IV. Ince pápa személyes közbenjárása és a kánonjogi szabálytalanságok felmerülése miatti veszély ellenére azt hihetjük, hogy „ad kalendas graecas” halogatta az elődjének járó összeg kifizetését. A püspökséget terhelő száz márka ezüst kétségtelenül igen magas ösz- szeg volt, de ki lehetett volna fizetni, ha összevetjük azokkal a bevételekkel, amelyekre a püspök még az olyan rosszabb években is számíthatott a gazdag püspökségből, mint pl. a század második fele. Jób püspök viszont igencsak elkötelezte magát a püspöki palota és más egyházmegyei épületek erődítési munkálatai,10 de talán néhány családi birtok kapcsán is, a szülőföldjén, Gömör vármegyében. Valószínűleg azért, mert Jób püspök elkötelezte magát ezen ambiciózus programok iránt, az anyagiasságára hivatkozva több Pécs-egyházmegyei kanonok fellázadt hatalma ellen, és az ötvenes évek végén (de még biztosan 1261 májusa előtt) feljelentette őt az esztergomi érseknél és IV. Sándor pápánál. A gondjára bízott egyházmegye vagyona eltékozlásának vádja mellett más gaztettekkel is megrágalmazták. Nem zárható ki, hogy ezeknek a vádaknak az elődjével, Bertalannal szembeni, és talán még mindig lappangó konfliktushoz is köze volt. Közülük pár kanonok a dokumentumunkban is fel fog tűnni: András, a káptalan helyettes prépostja, Trisztán kántor, Georgius magister, Salamon presbiter és az aszuági esperes, Búza. IV. Orbán pápa egy 1263. októberi bullája felidézi az egész esetet.11 A Jób püspök-féle „insolentias et crimina” Benedek eszter7 Fedeles-Koszta, 2011.69. 8 Theiner, Augustin: Vetera monumenta historica Hungáriám illustrantia. Tom. I. Romae, 1859. (továbbiakban: Theiner, 1859.) 219. p. Nem tisztázott, miért kért a két kanonok felhatalmazást arra, hogy felvegyenek 15 márka ezüstöt hitelbe (ez később 19 lett, valószínűleg azért, hogy a saját költségeiket is ki tudják fizetni): talán Jób püspök egyik cseléről volt szó, amivel meg akarta győzni a pápát a szűkös pénzügyi helyzetéről? 8 Theiner, 1859. 219-220. p. 10 Cf. Fedeles-Koszta, 2011. 75. p. 11 Codex diplomaticus Regni Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Ed.: Fejér, Georgius, (továbbiakban: Cod.Dipl.) Tom. IV/3, Budae, 1829.168-172. p.
