Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Damian, Iulian Mihai: Eneco ferences szerzetes inquisitiója Pécs püspökével szemben (1267)

20

Egyháztörténeti Szemle XVII/2 (2016)

mogatni,3 segítette az 1220-as évek fordulóján született fiatal arisztokrata előmenetelét. Nem tudunk sokat karrieije korai éveiről, de az őt említő első, és egytől egyig 1247-ből származó dokumentumok szerint immár a cursus honorum egy magasabb fokán állt, mivel több egyházi tisztséget is betöltött: „Magister Job, Prepositus Bachiensis, Comes Capelle nostre et Canonicus Zagrabiensis”.3 4 Egyetemi tanulmányait tanúsítja a Magister titulus, amely a korabeli magyar felső klérus köreiben is ritka és megkülönböztető erejű volt. Három olyan fontos javadalom halmozása, mint a bácsi prépostság, a zágrábi székesegyház kanonoki és az udvari kápolna liturgiái feladataiért felelős kápláni címe egyrészt a IV. Bélához és udvartartásához fűződő különleges kapcsolatról tanúskodnak, másrészt a kiindulópontját jelentik annak a hatalomvágynak, amelyet a jövendőbeli püspök már nem sokáig titkolt.

1252 első félévében Jób a király helyettes-kancelláija volt, és annak köszönhetően, hogy a Hont-Pázmány nemzetségbeli Achilles, a székesfehérvári káptalan prépostja pécsi püspök lett, ez utóbbi üresen hagyott javadalmát is megkapta. Ezen év júliusában, a frissen megválasztott pécsi püspök, Achilles halálát követően már úgy szerepel, mint „electo et confirmato in Episcopo Quinquecclesiensem”, aki még a király mellett teljesít szolgálatot, mint a kancellária vezetője.5 Úgy tűnik, mindkét előléptetésben nagy szerepe volt a kalocsai (Colocensis) érseknek, Benedeknek, IV. Béla kancellárjának, aki rávehette a királyt, hogy Jóbot javasolja a gazdag pécsi egyházmegye élére.6

Az biztos, hogy az új püspök majdnem harminc évig, egészen a haláláig kifejezetten konfliktuskedvelő személyiségnek bizonyult, és folyamatosan perben állt más egyházi elöljárókkal, köztük az esztergomi érsekkel (Strigonium), Magyarország prímásával, illetve fegyverrel szállt szembe kezdeti jótevőjével, IV. Bélával, aki előléptetésekor az alábbi szavakkal méltatta: „dilecto et fideli nostro”. Mivel a püspök ellenfelei a pápa közbenjárását kérték, rekonstruálni tudjuk azt az eseményt is, amihez kötődik a kiadatlan velencei dokumentum.

A pécsi püspöki szék betöltésekor Jób püspök egy igencsak szokatlan helyzetet örökölt. Egyik közvetlen elődje, a burgundiai Gros vagy Brancioni Bertalan, aki 1219-től 1251-ig állt az egyházmegye élén, ekkor még élt, és miután a pápa előtt lemondott tisztségéről, visszavonult Burgundiába. Magyarország királya igen fontos diplomáciai feladatokkal bízta meg ezt a püspökét, aki személyesen vezette hadba a muhi csatában püspöksége csapatait: 1244-ben Dalmáciában tartózkodott, hogy közvetítsen a spalatói és a traui püspök között, miközben három év múlva IV. Ince pápához küldték segítségért, hogy meg lehessen erősíteni a királyság védelmét egy lehetséges újabb tatár invázióval szemben. Ez utóbbi küldetés sikertelensége, a családjának az anyagi nehézségei és a 62 éves kora arra kényszerítette,

3 Engel, PÁL: The Realm of St. Stephen. A History of Medieval Hungary. London - New York, 2001.101-105. P4 Árpád-kori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. Ed.: Wenzel, G. (továbbiakban: ÁÚO.) Vol. XI. Pest, 1873. 346. p.; Vol. VII. (Pest, 1869.) 241. p.; Vo. Fedeles-Koszta, 2011. 73-74. p.

s ÁÚO.VII. 342-343. p.

6 Fedeles-Koszta, 2011.74. p.