Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Damian, Iulian Mihai: Eneco ferences szerzetes inquisitiója Pécs püspökével szemben (1267)

Eneco ferences szerzetes inquisitiója Pécs püspökével szemben (1267)*

Iulian Mihai Damian

A velencei Santa Maria Gloriosa dei Frari konvent anyagában található egy kiadatlan dokumentum, amely egy olyan kánonjogi jellegű - de ahogy a későbbiekben kiderül, politikai következményekkel járó - eljárás leírásának jelentős részét tartalmazza, amit Álba Regiában (a mostani Székesfehérvárott) tartottak 1267 májusában. A vádlott egyike azon személyeknek, akik az eltelt századok ellenére már hallattak magukról, és akinek a bírósági ügyei részben már a jelen felfedezés előtt is ismertek voltak.

Quinquecclesiae (Pécs)* 1 tizenharmadik püspökéről, Jóbról, a hatalmas Záh (Zách) nem (gens), az Árpád-ház egyik legbefolyásosabb bárói családjának tagjáról van szó.2 A püspök talán a legjellegzetesebb példája az arisztokrata, harcos és ambiciózus egyházfinak, amely típus tökéletesen otthon érezte magát az 1241-1242-es tatárjárás utáni, jelentős politikai és társadalmi bizonytalanságokkal jellemzett évtizedekben. A IV. Béla-féle új politikai irányvonal, amit az Aranyhorda visszavonulása után valósított meg, és amely a nagy bárói családoknak juttatott széleskörű és visszavonhatatlan privilégiumokon alapult, amivel a kő erődök épitését kívánta tá* Jelen tanulmány a G. Arbore-Popescu és C. Luca szerkesztette, megjelenés alatt álló, Venezia e l’Europa Orientale tra il tardo Medioevo e l’Etá moderna [Velence és Ke- let-Európa a késő-középkortól az újkorig] című többszerzős kötetbe írt munkánk bővebb és magyar nyelvű változata. A fordításért köszönet Juhász Balázs kollégámnak. Köszönöm Molnár Antal, Fedeles Tamás és Kiss Gergely kollégámnak is, hogy elősegítették jelen tanulmány megjelentetését.

1 A pécsi (az előző évszázad eleji olasz nyelvben: Cinquechiese) egyházmegyét 1009- ben alapította Magyarország első királya, Szent István, amikor kinevezte püspöknek Bonipertet; a kalocsai érsek alá tartozó püspökség élén több fontos egyházi személyiség is állt, köztük a másodikat, Maurust (1036-1070/75), aki a székesegyház építését is elkezdte, nem avatták szentté, csak a pécsi egyházmegyében tisztelik szentként. Bár-Kalán püspök (1186-1218) vagy a Velence és Magyarország közötti viszony 1180- as rendezéséért, vagy a bosnyák egyház tagjainak megtérítéséért megkapta a Szentszéktől a pallium használati jogát, illetve azt, hogy maga előtt vitesse a keresztet. Ezen privilégiumok személyre szólóak voltak, és nem vonatkoztak az utódaira. A XIII. században a püspökség alá öt esperesség tartozott: Váty, Baranya, Aszuág, Po- zsega, Valkó. Cf. Koller, J.: Historia Episcopatus Quinquecclesiarum. Tom. II. Posonii, 1782. 150-212. p.; Fedeles, Tamás - Koszta LÁSZLÓ: Pécs (Fünfkirchen). Das Bistum und die Bischofsstadt im Mittelalter. Wien, 2011. (továbbiakban: Fede- les-KOSZTA, 2011.) 22-31., 43-46., 59-65. p.

2 A család azon ágának a szerencsecsillaga, amelyhez a püspök is tartozott, 1330-ban váratlanul hanyatlott le, amikor az unokaöccse, Felicián, megpróbálta lemészárolni a királyi családot; Anjou Károly Róbert bosszúból elrendelte a gens minden tagjának kivégzését harmadízig. A Thuróczy János-féle Chronica Hungáriáébői vett részlet az uralkodás kapcsán az ugyanazon évi havasalföldi hadjárattal együtt említi az eseményt, mint az Anjou-dinasztia első uralkodójának legdrámaibb pillanatait. A Thuró- czy-krónika és forrásai. Szerk.: Mályusz Elemér. Bp., 1967. 57-60. p.