Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kasznár Attila: A bölcseleti vallási rendszer kiépülésének vallástörténeti keretei Kínában
A bölcseleti vallási rendszer kiépülésének vallástörténeti keretei Kínában 13 Animizmus A letelepedett társadalmak először kialakuló vallása az animizmus, amely Kínában rendkívül jelentős szerepet kapott, és a mai napig számos motívuma fellelhető az ázsiai állam folklórjában, tökéletesen megfelelve a holland vallástudós, van der Leeuw meghatározásának, mely szerint „az ősvallás valamilyen egyértelmű, egyenes vonalú fejlődés csírája; ezt egyes tudósok animizmusnak”26 nevezik. Az animizmusra jellemző, hogy mivel az emberek csekély ismeretekkel bírtak a természet törvényeivel összefüggésben, továbbá gyakorlatilag védtelenül álltak azokkal szemben, ezért lélekkel ruházták azokat fel. A folyamat eredményeként a természeti tényezőket (égbolt, égitestek, Föld, Nap, eső, szél, kövek, erdők, fák, vizek) értelmes lényekké, istenekké emelték, amelyek haragjától rettegni kell. Az animista társadalom számos lényt (sárkány, főnix, teknősbéka, egyszarvú, tigris) szentté emelt, amelyeknek egy részét a folklór ma is különleges tulajdonságok birtokosának tartja. A korszak jellegzetes, a világ más tájain létrejövő civilizációkhoz hasonlóan centrum szerepet játszó momentuma volt a termékenység és szaporodás kultusz. Az ősi földműves társadalmak életére jellemző kultusz keretében különösen fontos szerepet játszottak a nők, akiknek a korszakra érvényes szerepét - ugyan a sémi kultúrákkal összefüggésben, de általános értelműén - rendkívül plasztikusan mutatja be a magyar író, Passuth László A vízözön című regényében. A termékenységi kultuszhoz2? kapcsolódtak a legnagyobb társadalmi, termékenységi ünnepek, amelyek fő szimbóluma a női nemi szervet formázó Kauri kagyló volt. Az emberi civilizációk azonos gyökereit bizonyítja az a tény is, hogy a kínaiak ősi jelképe számos egyéb népnél28 is fontos szerepet játszott az azonos társadalmi, vallási fejlődés szakaszában. Az animista kor kínai társadalmára jellemző volt a mágia.29 A mágia révén került a sámán eksztázisba, és így alkalmassá vált arra, hogy kapcsolatot teremtsen az istenekkel; a világhírű román vallástörténész, Mircea Eliade frappáns megfogalmazásával élve a „sámánizmus = eksztázistechnika”.30 * A sámánok kínai vallási szerepével összefüggésben itt érdemes megjegyezni, hogy a sámánosság eredetileg nem az animista, hanem a totemista korszakát élő társadalomhoz köthető, azonban Kína esetében ez a generális szabály nem él. A sámánok kulcsszerepet kaptak a kínai kultúrára rendkívül jellemző jóslások kivitelezésénél is. Az ázsiai kultúrában a sámánok a letelepedett, földművelésre áttért közösségeknél nem vesztették el szerepüket, feladataikat nem vagy csak részben adták át a papságnak, és jelentős szereppel bírtak további évszázadokon keresztül. Az ősi kínai királyokra igaz, hogy „amint a király felelős a jósokért és a jóslásáért, főpapi 26 Leeuw, Gerardus van der: A vallás fenomenológiája. Bp., 2001.512. p. 27 Egyaránt fontos volt a növények, az állatok, valamint az emberek szaporodásának biztosítása is. 28 Példaként lehet említeni a germánokat vagy a szkítákat, de a honfoglalás kori magyarok is csodatévő amulettként tekintettek rá. 2» A sámánok szerepe az egyes népek vallási életében több helyen túlmutat a totemista és animista társadalomszervezettségi állapotokon, ld. pl. a mai szibériai sámánizmust. 80 Eliade, Mircea: A sámánizmus. Bp., 2001. 20. p.
