Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kasznár Attila: A bölcseleti vallási rendszer kiépülésének vallástörténeti keretei Kínában
14 Egyháztörténed Szemle XVII/2 (2016) minőségében ugyanúgy felelős volt az áldozatért és a papságért is. Ezen kívül ő volt a fősámán is, vagyis a birodalmában a vükért [vu = sámán] is ő viselte a felelősséget.”31A későbbikben a klasszikus kínai társadalomban a császár rendelkezett egyúttal a főpapi címmel is,32 vagyis egyfajta müszta- góg szerepet betöltve „ő praktizál a szentségekkel, azaz olyan mágikus cselekedeteket hajt végre, amelyek garantálják az üdvözülést”.33 34 35 A mágia a későbbiekben átemelődött a taoista hitvilágba, ezáltal a sámánista jelleg mind a mai napig megtalálható az általános kultúrában ugyanúgy, mint az ősi vallásokat gyakorló rétegkultúrát képező nemzetiségeknél. A kínai animizmus egyik kiemelendő motívumaként jelentkezett - de ez nagyrészt az ezt a kort megelőző totemizmusra is igaz - az emberáldozat gyakori alkalmazása. Az emberáldozatok szerepe a Shang-Yin-di- nasztia (Kr. e. 1765 — 1122) korszakában bírt a társadalomban a legjelentősebb szereppel. A kínai társadalom animista korszakában fixálódó legfontosabb vallási momentum a máig a kultúra fundamentumát alkotó ősök tisztelete. Az ősök tisztelete kezdetleges megjelenési formájának tekinthető az animista Kína halottkultusza, amely azonban jelentős eltéréseket mutat az elhunytakat szintén különös tisztelettel övező egyiptomi kultúrától. Talán az egyik legmeghatározóbb különbségként kell említeni azt a tényt, hogy a Nílus- menti civilizációtól eltérően a kínaiak nem törekedtek a test konzerválására.3'* A kínai halottkultusz kialakulásának kezdetei a mitikus uralkodók korszakára tehető, és a Shang-Yin-dinasztia idején már kifejlett állapotában találkozunk vele. A kezdeti temetési rituálék33 fejlődésének eredményeként a korszak közepén már jelentős felszereléssel36 látták el az elhunytat, akinek így semmiben sem kellett nélkülöznie az itteni világ tükörképének tekintett túlvilágon sem. A halottkultusz alapját az a népi hiedelem biztosította, hogy az emberi test a földdel egynemű, a lélek pedig az éggel. A halált követően a két rész különválik, és egyik sem szűnik meg azonnal létezni. A hagyomány szerint, mivel a test a halál pillanatában nem szűnik meg létezni, hanem hosszabb időre van szüksége a lebomláshoz, ebből adódóan a vele korábban szimbiózisban élő lélek sem tűnhet el nyomtalanul. A lélek itt marad - nem tudni mennyi ideig - a földi környezetben, és szüksége van arra, hogy egy élő ember fizikai szükségleteinek megfelelően ellássák. A korszak végére a halottkultusz átalakult, és a Zhou- dinasztia (Kr. e. 1122 — 256) hatalomra kerülésének időszakában átadta helyét az ősök tiszteletének. 3' küng-Ching, 2000.31. p. 32 A kínai vallásosság egyik fő jellemzője a szervezeti oldalon mutatkozó gyengeség, amelynek legmarkánsabb példája az egyházszervezet hiánya. A papok szerepét a hivatalnokok és a családfők töltik be. A papság intézménye csak a buddhizmus betörésével egy időben jelent meg. 33 Weber, 2005.74. p. 34 Jelen kutatómunkának nem célja, hogy egybevetést végezzen a két ősi civilizáció szokásvilága között, ezért a további összehasonlitó munkát mellőzöm. 35 Jellegzetes példája a csecsemőknek agyagedényben a lakóház padlózata alá temetése. 36 Használati eszközöktől kezdve a feleséget, szolgákat ábrázoló szobrocskákig.
