Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNY - Rada János: Egyházkritikai röp- és vitairatok Magyarországon 1867-től 1895-ig (Interpretációk, frazeológia és eszmetörténeti háttér)
14 Egyház történeti Szemle, XVII/1 (2016) egyházvagyon maximumát, mindemellett eltörli a cölibátus intézményét, az összes szerzetesrendet és káptalant, továbbá felülvizsgálja mind a kánonjogot, mind pedig a pápai bullákat, mégpedig az állami törvények alap- ján.s1 Bezerédj Sándor ugyan nem fogalmazott meg átfogó egyházpolitikai programot, figyelme csupán néhány problémára összpontosult, ám az állam jogosítványait az egyház ügyeiben maga is igen széles spektrumon jelölte meg. Az egyházi javak szekularizációja, a polgári házasság bevezetése és a püspökök megválasztása mellett ugyanis az állam jogkörébe sorolta egyes felesleges egyházi stallumok, „a kenyérpusztitó szerzetes rendek, barátok, apáczák, káptalanok” felszámolását, a nemzeti nyelvű liturgia esetleges bevezetését vagy például a cölibátus eltörlését is. Továbbá sürgette, hogy az állam valamennyi vallás - szabadon választott - papjait maga fizesse meg, ami Bezerédj szerint meg fog oldani minden feszültséget állam és egyház viszonyában.* 52 Mindemellett valamennyi szöveg szerzője hitet tett a vallásilag semleges állam eszméje mellett, amely soha, semmiféle kényszert sem gyakorolhat az egyén vallási meggyőződésére, hiszen a vallás szabadsága az egyén legszentebb „természetes” joga. A legtisztábban liberális koncepció jegyében Toldy, Kóródy vagy épp Simonyi egyaránt sürgette a teljes vallásszabadság törvénybe foglalását. Ám a röp- és vitairatok koncepciója az egyházszervezet formáját élesen elhatárolta magától a vallástól: utóbbi szabadsága az előbbire nem lehetett érvényes, ami megteremthette a jogalapot az állam számára, hogy belenyúljon az egyház belső viszonyaiba is. Nem véletlenül ragozta tehát a legtöbb szerző oly hosszasan az egyház és a vallás (sőt, egész pontosan: a keresztény vallás) másságát. Ahogy a frazeológia és az interpretációk szintjén, úgy a megfogalmazott egyházpolitikai programok esetében is összhang regisztrálható a vizsgált egyházkritikai röp- és vitairat-irodalomban: függetlenül attól, hogy az adott szerző elvileg helyeselte-e vagy sem a „szabad egyház szabad államban” liberális koncepcióját, ténylegesen minden szöveg elfogadta, sőt maga is propagálta a kormány széles egyházügyi kompetenciáját, és az egyház szigorú állami gyámságát ajánlotta. A probléma jellegzetes interpretálása persze, amely a római fenyegetés, a Rómából dirigált, az állam szuverén hatalmát tagadó egyház, az egyházi befolyás megtöréséért folytatott harc és az állami önvédelem „kultúrharcos” gondolatára épült, már önmagában is megalapozhatta az egyház állam alá gyűrését és szoros állami felügyeletét szorgalmazó programok megfogalmazását. Mindehhez járulhatott hozzá a szövegek mögött megragadható liberális gondolat kontinentális - vagyis a felvilágosult abszolutizmus hagyományában gyökerező - jellege, amely szintúgy megágyazhatott az államközpontú programok számára. Itt megjegyezhető, hogy a szövegek programjait vizsgálva ugyan megragadható némi hasonlóság a 18. század jozefinista egyházpolitikájával, ám amíg a felvilágosult abszolutizmus a rövid pórázon tartott államegyház számára fontos szerepet szánt az állami-társadalmi élet számos szférájában, addig a 19. század utolsó harmadában fogalmazódott antiklerikális programok igen 5> Simonyi, 1874.90., 144-145. p. s2 Bezerédj, 1871.40-41., 101. p.
