Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kasznár Attila: A bölcseleti vallási rendszer kiépülésének vallástörténeti keretei Kínában
10 Egyháztörténeti Szemle XVII/2 (2016) nyúlványának”.16 Azaz ahhoz, hogy a Kínában kialakult vallások, valamint az ennek kapcsán kifejlődött sajátos társadalmi rend elemzése ne vezessen tévútra, el kell fogadni a Hans Küng által felállított hipotézist: „a kínai vallásokat a világ harmadik önálló, történetileg egyenértékű vallási rendszereként”,1? a külön rá - és kizárólag rá - vonatkozó keretek között kell elemezni. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy az elemzési feltételek ilyetén meghatározása a komparatisztikai módszerek alkalmazását nem csak lehetővé teszi, hanem éppen ezek a keretek teremtik meg az alapos, tudományos célú összehasonlítás lehetőségét. Ez a Kínához köthető, azonban gyakorlatilag az ázsiai kontinens keleti partvidéke mentén húzódó államok mindegyikében elterjedt vallási rendszer a bölcseleti vallási rendszer. A bölcseleti vallások fő jellegzetességének a bölcs életre nevelés szándéka tekinthető. Az ebbe a rendszerbe tartozó vallások már eleve kiiktatják, hogy a túlvilági, a halál utáni boldogság eléréséhez vezető út nevében, mintegy áttételesen, próbálják a társadalmi együttélés szabályait optimalizálni, ezáltal pedig a politikai hatalomgyakorlást elősegíteni. Ezek a filozófiai-vallási irányzatok az ember, a Föld és az univerzum egyensúlyának gyakorlati fenntartására irányuló szabályzó mechanizmusaikkal közvetlen társadalmi normákat rögzítenek, amelynek eredményeként rendkívül erős politikai töltettel is rendelkeznek. Ki kell emelni azt a sajátosságukat, amelyet Max Weber úgy fogalmazott meg, hogy jellemző „a személyes, túlvilági etikai isten hiánya: ilyesmi Indiában csakis a későbbi hindu népi vallásosságon belüli mágikus szentség alakjában honosodott meg, a profetikus elképzeléseket - Mahávira és Buddha lényeges tanait - megvalósító társadalmi réteg hitében azonban csak időszakosan, és akkor is mindig panteisztikusan átértelmezve jelent meg, Kínában pedig a társadalmilag mérvadó réteg etikájából teljesen hiányzott.”18 A bölcseleti vallási rendszer meghatározó elemeinek, a konfucianiz- musnak és a taoizmusnak vallási mondanivalója csak akkor érthető meg, ha ismertek azok a kulturális-vallási alapok, amelyek ezeknek a vallási irányzatoknak a kiindulópontját biztosították. Totemizmus Az emberi közösségeknek legelsőként, a társadalmi fejlődés kezdetén kialakult, Kínában mély gyökerekkel rendelkező, és ennek eredményeként rendkívül hosszú időn keresztül, sokszor szinte érintetlenül fennmaradt vallásossági formája a totemizmus volt. A totemizmus során számos olyan alapvető vallási sajátosságnak teremtődött meg az alapja, amelyek később — önállóan továbbélve vagy eredeti fogalmi kereteiket elveszítve, beolvadva — a társadalmi fejlődésre mély hatást voltak képesek gyakorolni. A totemizmus a kínai vallási és társadalmi fejlődés egyik legmeghatározóbb korszaka. A kínai totemizmussal összefüggésben a világhírű szovjet-orosz sinoló- gus, Leonyid Szergejevics Vasziljev a szintén szovjet-orosz etnográfus, D. E. Hajtun fogalom meghatározását alkalmazza, amely szerint „a totemiz16 KÜNG-CHING, 2000. 6. p. KÜNG-CHING, 2000. 6. p. 18 Weber, Max: Vallásszociológia. Bp., 2005. (továbbiakban: Weber, 2005.) 76. p.
