Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kasznár Attila: A bölcseleti vallási rendszer kiépülésének vallástörténeti keretei Kínában
A bölcseleti vallási rendszer kiépülésének vallástörténeti keretei Kínában 11 mus a kialakuló nemzetség vallása, s abban a hitben fejeződik ki, hogy egy nemzetség olyan ősöktől ered, akiket fantasztikus lények, félemberek, félállatok, félnövények alakjában képzelnek el, s akik a reinkarnáció képességével rendelkeznek. A nemzetségi csoport a totem nevét viseli; hiszi, hogy rokonságban áll a totemmel, tiszteli a totemet, s ez a tisztelet annak teljes vagy részleges tabu alá helyezésében fejeződik ki”.1« Vasziljev totemizmus meghatározása jelen esetben azért bír különös jelentőséggel, mert Hajtun általános elméletét érvényesnek tekinti a zárt rendszerben fejlődő kínai vallási környezetre vonatkoztatva is. Ennek alapján levonható az a következtetés, hogy az emberi kultúra hajnalán a távol-keleti államban a hitvilág fejlődése teljesen általános, az emberiség egyetemleges értékrendjei mentén indult fejlődésnek. Az alapvető értékek a hasonló fejlettségi szinten lévő kultúrákban azonosan alakultak, azonban Kínában a későbbi évszázadok és évezredek folyamán a közös, tranzitív vallási alakulás lehetősége elveszett, amikor a kínai társadalom az elzárt fejlődés útjára lépett. A külső behatás nélküli fejlődés azt eredményezte, hogy bizonyos értékrendek, amelyek az egyéb civilizációkban lassacskán erodálódásnak indultak, majd kivesztek a hagyományok sorából, Kínában éppen ellenkezőleg, megszilárdultak. Bizonyos szempontból a totemizmus túlélésének tekinthető az is, hogy a leggyakoribb kínai totemállatok (teknősbéka, béka, hal, vadkecske, bárány, madár) közül számosra a mai társadalom is különös tisztelettel tekint. A fentiekből adódóan a kínai vallás a fejlődés kezdetén számos párhuzamosságot mutat a világ más tájékain beindult folyamatok eredményeivel. Vagyis jogosnak látszik az a kijelentés, hogy az emberi alapértékek egymástól nem vagy csak minimális eltérést mutatnak, a jelentős különbségek a fejlődés későbbi fázisaiban mutatkoznak meg, amikor a vallási-filozófiai dimenzió kombinációja a politikai dimenzióéval alapvetően képes befolyásolni az univerzális társadalmi értékek továbbélését, illetve azok elsorvadását. A kínai totemizmus, a kezdeti azonosságok után azonban sajátos formajegyeket kezdett felvenni, és önálló fejlődési keretek közé került. Ebben a kezdeti állapotban már megjelenik a kínai társadalom későbbi legalapvetőbb jellegzetessége, a családi alapú gondolkodás. A kínai totemizmusban „a közös isteneken kívül minden egyes családnak legsajátabb istenei vannak: őseinek halotti árnyai, kultuszukat az egyes családok egyénileg végezték egy évszázadok folyamán kialakult és megcsontosodott rituálé előírásai szerint”.20 Vagyis, amint az Hahnnál is egyértelműen megjelenik, a kínai vallási környezetben már a kulturális fejlődés kezdeti szakaszában megjelenik a család szerepe. További fontos tényező, hogy a család már ezen a társadalmi fejlettségi szinten egyértelműen a hiedelmek, valamint a szakrális szokások centrumaként és nem a periféria egy elemeként szerepel. Az egyes kultikus értékek központban szereplése olyan össztársadalmi szereppel bír, amely alapvető befolyást gyakorol az adott környezetben - az ideális körülmények megléte esetén - kialakuló politikai struktúrákra. A kínai politikai rendszerben már ekkor meggyökerezik az a szoros hierarchikus szabályokon alapuló autokratikus hatalomgyakorlási mechanizmus, w Vasziljev, 1977.33. p. Hahn, 1980.148-149. p. 20
