Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kasznár Attila: A bölcseleti vallási rendszer kiépülésének vallástörténeti keretei Kínában
A bölcseleti vallási rendszer kiépülésének vallástörténeti keretei Kínában 9 oka egyszerű, az embereknek vannak olyan generális fizikai és szellemi igényeik és szükségleteik, amelyek kielégítésre várnak, és mivel ezek az igények nagyjából egybeesnek, ennek folytán a rá adott válaszok is közel esnek egymáshoz. A vallás az egyik ilyen dimenziója az emberi létezésnek. Vagyis a vallások, annak ellenére, bogy számos dologban, gyakran alapjaikban különböznek, ugyanakkor rendkívül sok hasonlóságot is mutatnak egymással, mivel ugyanannak az alapvető emberi igénynek a kielégítésére törekszenek. Kínában is végbement a civilizáció hajnalán lévő népek azon vallási fejlődése, amelynek eredményeként kialakultak a kezdetleges kínai vallások. A vallási fejlődés első szintjein kialakult totemizmus, valamint az animizmus jellegzetességeit magukon viselő vallások sok tekintetben párhuzamosságokat mutattak a más népeknél a hasonló fejlettségi szinten megjelenő hiedelemvilág elemeivel. A világ különböző pontjain kialakult társadalmakban az embereket körülvevő ismeretlen, megmagyarázhatatlan és veszélyes természeti jelenségekre született emberi magyarázatok sokszor kísérteties hasonlóságot mutatnak egymással, amely azt eredményezte, hogy a legelső emberi „vallások” szoros rokonságot mutattak, továbbá egymással komplementereket alkotó fogalmi tételeket fogalmaztak meg. Ugyanakkor az ázsiai ország területén élő népeknél már ekkor megjelentek a később sajátos irányba terelő, különleges hitvilágbeli jellegzetességek, amelyek a későbbi évszázadok folyamán a kínai vallási jellegzetességek kialakulásához vezettek. A kezdeti vallásos elképzelések évszázadok folyamán végbement kikristályosodásának eredményeként jött létre a két legfontosabb kínai vallás, a konfucianizmus és a taoizmus. Mindkét vallás önálló fejlődés eredményeként, kizárólag az ősi kínai hit- és rituálévilág hagyományain építkezve, idegen befolyástól mentesen alakult ki Kínában. A meghatározás különös fontossággal bír minden további, a kínai vallásokat érintő vizsgálat során, és alapvető hatást gyakorol az azokkal összefüggő, rendszerszintű megállapítások meghozatalakor. Annak a fontosságát, hogy a Kínában kialakult vallások a saját ősi hiedelmek nyomán, külső befolyás nélkül keletkeztek, nem lehet kellőképpen hangsúlyozni, ugyanis ez gyakorlatilag az egész kínai történelemre alapvető alakító hatással volt. Azáltal, hogy az eredeti kínai vallások a bölcseletet és a bölcs életet helyezték tanításuk középpontjába, sikeresen járultak hozzá egy nagyon erős, pozitív értelemben veendő felsőbbségi tudathoz, amely a kínai nacionalizmus alapját biztosítja. A bölcseleti vallások révén a kínaiakban kialakult világkép azt tükrözte, hogy amit Kínában a tanítók nem írtak meg, az tulajdonképpen nem is létezik, mivel a tanítók megadták a választ a társadalom és a környezet, valamint az ég egyensúlyban tartásának módszerére, vagyis a választ az ember helyes életére. Amennyiben elfogadjuk, hogy a kínai vallások kialakulása egy önálló, külső befolyásoktól mentes, gyakorlatilag zárt kulturális környezetben zajló folyamat eredménye, abban az esetben a realitás teljes hiányát tükrözi az a gondolkodási mód, amely szerint ezek a vallások nem képeznek önálló rendszert. Az önálló fejlődési, folyamat már önmagában jelzi, hogy - amint azt Hans Küng rendkívül találóan megállapítja - „a kínai vallások nem tekinthetők az általános vallástörténet valamiféle távol-keleti, egzotikus
