Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kasznár Attila: A bölcseleti vallási rendszer kiépülésének vallástörténeti keretei Kínában
8 Egyháztörténeti Szemle XVII/2 (2016) A vallás meghatározásának problematikája A vallás kérdésköre meghatározó az emberi társadalom fejlődésében. Úgy is mondhatnánk, hogy a vallás nélkül - és ebben az esetben teljesen lényegtelennek tekinthetjük, hogy monoteista vagy politeista vallásról, illetve vallásokról beszélünk - gyakorlatilag nincs társadalmi fejlődés. A vallás megadja azokat a szilárd kereteket, amelyek között az egyén megtalálja a saját mozgási terét. Korlátozza az individuumot az önmegvalósításban, ugyanakkor a biztos határok kijelölésével egyfajta biztonságot is nyújt. A vallás nem csak fogódzó pontot jelent az egyénnek ahhoz, hogy az elme által fel nem fogható, a tudomány által le nem írható természeti eseményekre elfogadható magyarázatot szolgáltasson, de egyben egyfajta szabályozó szerepet is betölt. A vallás meghatározásánál azonban szembesülnünk kell azzal a ténynyel, hogy egy olyan fogalmat kívánunk interpretálni, amelynek szakirodalma rendkívül sokrétű, ennek eredményeként számtalan különálló meghatározással bír. Nehézségbe ütközhet ezáltal, hogy mely definíciót, illetve definíciókat fogadjuk el, használjuk fel a kínai vallások elemzése során. Lényeges ebből a szempontból, hogy olyan vallásfogalommal dolgozzunk, amely korrelációban van az ókorral, illetve a Kínával foglalkozó szaktekintélyek vallásról alkotott definíciójával, ezáltal elkerülhetjük, hogy a különböző történelmi korok értelmezési struktúrájából adódó eltérések esetleges értelmezési zavart okozzanak. Hahn István, a kiváló ókor- és vallástörténész szerint a vallás „lényege az emberek egy csoportjának közös hite egy vagy több, az ember fölött álló s nála nagyobb erő létezésében, amely erők képesek az emberek sorsát befolyásolni vagy döntően is meghatározni.”1'* A világ vallásairól írott, közismert összefoglaló munka, Az öt világvallás szerzője, a nagy tekintélynek örvendő valláskutató, Helmuth von Glasenapp meghatározása szerint „vallásnak azt a - megismerésben, gondolkodásban, érzésben, akaratban és cselekvésben kifejeződő - meggyőződést nevezzük, amely szerint személyes vagy személytelen transzcendens erők vannak működésben”.^ Vagyis, a vallás mibenléte viszonylag tág keretek között értelmezhető, felsőbb hatalom irányába, emberi csoport tagjai által azonos módon megnyilvánuló cselekmények halmaza. A kínai vallási rendszer A kínai vallások kialakulása, mint az már korábban jelezésre került, egészen sajátos értékrendszer mentén zajlott, amely számos vallástechnikai kérdés előtérbe kerülését teszi indokolttá, amelyek közül a legfontosabbak az alábbiak: — Léteznek-e kínai vallások? — A kínai vallások önálló vallásoknak tekinthetők-e? — Amennyiben léteznek az önálló kínai vallások, akkor azok képezneke önálló vallási rendszert, vagy betagozódnak valamelyik másik rendszerbe? Az ősi Kínában végbemenő társadalmi fejlődés bizonyos szinten hasonlatos volt a Föld bármely más részén végbemenő folyamatokhoz. Ennek Hahn István: Istenek és népek. Bp., 1980. (továbbiakban: Hahn, 1980.) 15. p. ‘s Glasenapp, Helmuth von: Az öt világvallás. Bp., 1993.8. p.
