Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kasznár Attila: A bölcseleti vallási rendszer kiépülésének vallástörténeti keretei Kínában
A bölcseleti vallási rendszer kiépülésének vallástörténeti keretei Kínában 5 Küng meghatározása alapján az első nagy csoportot a nyugati világban legelterjedtebb vallástípusok, „a Közel-Keleten a nomád törzsek primitív vallásából képződött, a sémi eredetű, prófétikus karakterű”2 3 * vallások alkotta rendszer adja, amely három egy tőről fakadó vallást, a zsidót, a keresztényt, valamint az iszlámot foglalja magában. Az ebben a rendszerben szereplő vallások eredete közös, sok helyen hivatkoznak azonos írásokra, illetve személyekre, és közös jellemzőjükként jelenik meg a próféta vagy próféták jelenléte. A mindenség egységének meditáció útján való megtapasztalását, valamint az ezzel összefüggő miszticizmust a középpontba helyező, a „sémi-prófétikus vallásoktól jól megkülönböztethető a Keleten5 létrejött, nem kevésbé szerteágazó, indiai eredetű, misztikus karakterű”“* vallási rendszer. A rendszer magában foglalja a jainizmust, a buddhizmust, a brahmanizmust, a hinduizmust, valamint számos egyéb, indiai eredetű vallást. A prófétikus, valamint a misztikus vallási „rendszertől kell megkülönböztetnünk a Távol-Keleten, Kínában kialakult harmadik nagy rendszert, amelyben nem a próféta, nem is a misztikus, hanem a bölcs játssza a vezető szerepet: e vallás tehát bölcsesség karakterű”.5 Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa azokat a vallástörténeti kereteket, amelyek megteremtették a lehetőségét a bölcseleti-vallási rendszer létrejöttének. A tanulmánynak nem célja, hogy leírja a bölcseleti vallási rendszer három alapvető elemének, a konfucianizmusnak, a taoizmusnak, illetve a kínai típusú buddhizmusnak a sajátosságait. Feladatának azt tekinti, hogy bemutassa azokat a kínai vallási-filozófiai dimenziókat, amelyek mentén kialakultak a konfuciánus és taoista gondolkodás fundamentumai. Vallás vagy filozófia? A kínai filozófiaoktatás alapművét megalkotó Feng Youlan alapművében, az A kínai filozófia rövid történeté ben kategorikusan amellett foglal állást, hogy Kínában a vallás szerepe minimális: „A vallás azért szorult háttérbe Kínában, mert az itt élő embereket sokkal inkább a filozófia foglalkoztatja - tehát filozofikus beállítottságuk miatt nem vallásosak. A filozófia kielégíti a jelenvaló világon túli dolgok megismerése iránti vágyakozásukat.”6 Vagyis, Feng megítélése szerint a kínaiak filozófiai érdeklődése felülírja az alapvető emberi törekvést a vallás irányába. Feng kijelentése ezáltal azon véleményalkotók álláspontját látszik erősíteni, akik szerint a kínaiak gyakorlatilag ateisták. Feng alapvetése szerint viszont „minden nagy vallás egy-egy filozófia, amelyre dogmák, szertartások, babonák és vallási intézmények meghatározott rendszere épül”.7 Annak ellenére, hogy Feng egyértelműen állást foglal 2 KÜNG, Hans - Ching Julia: Párbeszéd a kínai vallásokról. Bp., 2000. (továbbiakban: Küng-Ching, 2000.) 7. p. 3 Érdemes megjegyezni, hogy a Küng által definiált „Kelet” ebben az esetben olyan szűkítő földrajzi pozícionáló jelző, amely elsősorban az indiai kultúrkör vonzásába tartozó társadalmakat kívánja jelölni. Ebben az esetben a „Kelet” kifejezés a jelenlegi indiai állam, valamint a dél-, délkelet-ázsiai kultúrák jelölésére szolgál. * Küng-Ching, 2000.7. p. 5 Küng-Ching, 2000. 8. p. 6 FUNG Yu-lan: A kínai filozófia rövid története. Bp., 2003. 29. p. z Uo. 27. p.
