Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kasznár Attila: A bölcseleti vallási rendszer kiépülésének vallástörténeti keretei Kínában
6 Egyháztörténeti Szemle XVII/2 (2016) a vallások filozófiai jellegét illetően, mégis éppen ő az, aki elveti annak a lehetőségét, hogy a kínai filozófiai irányzatokra, és elsősorban a konfucia- nizmusra vallásként tekintsünk. Véleménye szerint a konfucianizmus egyáltalán nem vallás, míg a taoizmus esetében ketté kell bontani a vallási, valamint a filozófiai irányzatot, és azokat egymástól elkülönítve szükséges értelmezni. Feng azonban ebben az esetben nem csak önmagával, de számos egyértelmű ténnyel is ellentmondásba keveredik. A kínaiakról azonban elmondhatjuk, hogy a saját filozófiai-vallási rendszerük szabályai szerint igenis vallásosak. Felelőtlenség lenne ugyanis kijelenteni, hogy a kínaiak kevésbé vallásosak, mint az európaiak, az afrikaiak vagy az amerikaiak, hiszen egyszerűen csak más keretek között kezelik a vallás fogalmát. A sinológia nemzetközi szaktekintélyét, Henri Masperót idézve a kínaiak vallásosságáról kijelenthető, hogy az egy olyan „magatartás, amelyben a különböző szinteken keveredik a babonás gyakorlat és az elméleti racionalizmus, napjainkig változatlanul jellemző a művelt kínaiak magatartására, noha az évszázadok során maga a vallásos tartalom átalakult”.8 A kínaiak vallásos magatartásának számos kézzelfogható jele van, csak a kínai filozófiai-vallási meggyőződésnek egészen más a megtestesülése, mint az a nyugati kultúrában megszokott vallásoknál tapasztalható. A kínai vallás elsősorban a racionalizmusra épül Vasziljev megfogalmazása szerint: „Más világvallásokkal és azok misztikumával, metafizikájával, a természetfelettinek szentelt kultusszal és a legfelsőbb istenség gigantikus figurájával ellentétben Kína hivatalos ideológiájában ugyanis a társadalmi-politikai és etikai problémákat helyezték előtérbe, tehát az evilági élet berendezésének feladatát és azt a törekvést, hogy az országban olyan társadalmi rendszert alakítsanak ki, amelyet az ősidők bölcsei ideálisnak tartottak, szentesítettek.”9 Az ideálisnak tartott társadalmi rendszer pedig az egyensúly állapota, egyensúly van ember és ember, ember és természet, ember és ég, valamint az univerzum minden egyes alkotóeleme között. A kínai filozófiai-vallási rendszerek elsősorban ennek az elvnek a biztosítására törekednek. A kínai társadalom vallásosságával összefüggésben Paul de Witt Twinem egy már 1925-ben megjelent írásban úgy vélekedett, hogy Kínában elsősorban két jelentős, vallással kapcsolatos törekvés zajlott egymással párhuzamosan:- kiiktatni az összes vallást és helyettesíteni őket a tudománnyal vagy az esztétikával,- az összes vallást egy vallásba integrálni.10 Mint azt de Witt Twinem elgondolásai is megerősítik, bármelyik irányzatot is szemléljük, egy azonos pont mindenképpen felismerhető. Egyik verzió sem lenne megvalósítható a társadalmat uraló, általános szinkretizmust előtérbe helyező szemléletmód nélkül. 8 Maspero, Henri: Az ókori Kína. Bp., 1978. (továbbiakban: Maspero, 1978.) 226. p. 9 Vasziljev, Leonyid Sz.: Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában. Bp., 1977. (továbbiakban: Vasziljev, 1977.) 8. p. 10 de Witt Twinem, Paul: Modern Syncretic Religious Societies in China. In: The Journal of Religion, 1925. No. 5. 463. p.
