Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 1. szám - TANULMÁNY - Rada János: Egyházkritikai röp- és vitairatok Magyarországon 1867-től 1895-ig (Interpretációk, frazeológia és eszmetörténeti háttér)

12

Egyháztörténeti Szemle, XVII/1 (2016)

Toldy István szerint az egyházpolitikai reformok elsődleges célja nem lehet más, mint függetlenné tenni az államot az egyháztól, argumentációja középpontjába ennek megfelelően az állam lehető legteljesebb függetlenségét helyezte. „Az állam természeténél fogva a legfőbb hatalom a maga területén. Nem fér meg tehát az államsouverainitás fogalmával, hogy maga mellett még egy másik kormányt tűijön, hogy egy külföldi, elérhetetlen, absolute létező hatalomnak módot nyújtson ügyeibe beavatkozni, az államnak saját területén akadályokat gördíteni útjába” - fogalmazott a szerző. Az egyház Toldy szerint sehogy sem függetlenedhet az államtól addig, amíg gazdagsága és privilégiumai folytán roppant befolyással bír, és „status in statu” tevékenykedhet, ráadásul úgy, hogy egy idegen hatalomtól függ. Az egyház függetlensége azonban soha, semmilyen esetben sem juthat olyan szintre, hogy teljesen elérhetetlenné váljon az állam számára. A szöveg szerzője leszögezte, hogy programja nem sérti a vallásilag semleges állam elvét, hiszen az állam nem ártja magát a vallás ügyeibe. „Egyes emberek vallási ügyeibe az államnak semmi beleszólása nincs. De az egyház társasága oly egyéneknek, kik ugyanazt hiszik. Az egyház még nem a vallás, az csak külső, organisált vallási egyesület. Mint ilyen az állam területén létezik, és semmi, ami az állam területén van, ki nem vonható felsősége alól” - írta, majd tovább taglalta, hogy az állam területén minden jog forrása maga az állam, az egyház pedig nem ölthet olyan formát, amelyet az államhatalom nem engedélyez számára A6 Toldy itt egy roppant fontos alapvetést fogalmazott meg: a vallás szabadsága nem jelent egyet az egyház szabadságával.

Munkájában Toldy egy olyan állami felügyeleti jogra tett javaslatot, amely alapján az államhatalom megvizsgálhatja, összhangban áll-e egy adott vallás a törvénnyel, és amely befolyást enged az egyházfegyelemre, sőt a cölibátus eltörlése mellett megteremti a lehetőséget egyes szerzetes- rendek vagy éppen a búcsújárás állami felszámolására is. Mindemellett az állam nem hagyhatja, hogy az egyház olyan babonás hitet és fanatizmust geijesszen, amely a népben a megfelelő szorgalom ellen hathat, mint ahogy nem hagyhatja az egyházi vagyon jövőbeni gyarapodását sem. „Miután az államsouverainitás fogalmával össze nem fér, hogy polgárai rajta kivűl egy idegen, az államtól független hatalom alá legyenek rendelve, az államnak joga van azon kapcsot, mely a területén lévő egyházat valamely külhata- lomnak, pl. a pápaságnak rendeli alá, felbontani” - folytatta a szerző. Amíg pedig az államhatalom nem él utóbbi jogával, és a magyarországi egyház Rómától függ, véleménye szerint sem a stallumok betöltéséről, sem a királyi tetszvényjogról nem mondhat le az állam. Toldy szerint az országgyűlés hamarosan erélyesen fog fellépni a reformok mellett: „Mert kell, hogy az egyház alá rendeltessék az államhatalomnak”.“*?

Ahogy Toldy, úgy Kóródy Sándor is a szabad egyház és a szuverén államhatalom összeférhetetlenségét ragozta. „Ma már mindinkább belátja a világ, hogy a pápa, midőn az egyház szabadságát hangoztatja, csak annak uralkodására törekszik, hogy, midőn ezt teszi, egyenesen megtámadja az államhatalmat. Ma már belátja mindenki, hogy a pápaság, mint universális hatalom, elvi ellentétben áll az államok souverainitásával, hogy a valódi 4 *

46 Toldy, 1868.97-99. p.

Toldy, 1868.100-104. p-