Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 1. szám - OLVASMÁNY- ÉS KÖNYVTÁRTÖRTÉNETI ADATOK - Csorba Dávid: A kapitiha bibliája (1679)

110

Egyház történeti Szemle, XVII/1 (2016)

Apafi kérésére 1678 őszén elfogták a Béldi Pál székely generális szövetségének tartott lázadókat (Bethlen János kancellárt is perelték), a felkelés vezetője pedig Sztambulban lelt menedéket. Az új kancellár Bethlen Farkas (előbb ideiglenes megbízással, majd 1678-tól véglegesítve) járt követségben a Portán ez ügyben az 1678 februáijától júliusig tartó időszakban. Az Apafi tehetetlensége és más okok miatt fokozatosan önálló politikai utat nyitó székely generális ekkor már saját fejedelemségre apellált a szultán előtt, s őellene kellett a követeknek cselekedni, kényszerhelyzetben önálló döntéseket hozva, a kajmekám előtt érvelni és persze fizetni. Végül Béldivel szemben az Apafi-féle hivatalos politikai képviselet győzött (meggyőzőbb volt a fizetési ígéretük), s ezért a török a másik felet azonnal lefogatta, s a generális a Héttoronyban halt meg nemsokára (1679), boszorkányos neje pedig szintúgy börtönben fejezte be életét (Szamosújvár, 1687), ahol időközben a Zsoltárok könyvéhez illeszkedő imádságoskönyvet állított össze magának.

Az olvasás kezdőpontját nem ismerjük, csak a végigjegyzetelt mintegy 1560 lapnyi teljes Szentírás befejezésének záró pontját: eszerint a teljes Bibliát átolvashatta 1679 novemberére, s még a török fővárosban jegyezte be ennek dátumát. A biztos adataink a biblia két kötetére vonatkoznak: a tolmács 1679 júliusa s októbere közt 3 hónap alatt átolvasta az Újszövetséget, egy hónap alatt (október s november közt) az apokrif könyveket. Az utóbbi csak a háromnegyede az előbbinek, s mégis a ráfordított idő ennek csak a harmada volt: azaz láthatóan lassabban haladt Jézus mondásaival és a levelekkel, mint a sokkal inkább referenciálisabb, kötöttebb olvasató Apokrifekkel. Ezek alapján valószínűsíthető, hogy az Újszövetséghez képest háromszor akkora terjedelmű Ószövetséget sem sűrűolvasással végezte el. Ha elfogadjuk, hogy a munkája és az ebben a létformában rejlő potenciális halála szempontjából irreleváns király- és ellenkirálylistákat és nemzetségtáblázatokat átugrotta, akkor is minimálisan félévre lehetett szüksége a mintegy 1000 lap áttekintésére. Tehát min. az 1679-es év elején, de inkább még az előző végén kezdhette el a Szentírás végigjegyzetelését. Tehát nagyjából a Béldi miatt útnak indított követsége elején kezdhette, s mire a tárgyalások dűlőre jutottak, fejezte be a teljes Biblia végigolvasását.

Szeghalmi olvasási nézőpontját, még inkább annak látószögét azonban ékesen elénk tárja a Bibliája. Ebben alig van saját bejegyzés, van viszont számtalan aláhúzás, kiemelés, a teljes Bibliában ugyanazzal a fekete tintával. A Hós 4,7-hez („Mennél több jóval voltam hozzájok, annál inkáb ellenem jártának de én az ö dicsőségeket gyalázatra fordítom.”) a marginálián a következő érzelmi kifakadás olvasható: „Oh! háládatlan Magyarság! ved’ eszedb[en] magad!” Az Ószövetségben a Példabeszédektől Malakiásig, az Újszövetségben a Rómabeliekhez írott levéltől, az Apokrifekben pedig a Si- rák könyvétől sűrűsödnek meg az aláhúzások. Érdekes módon éppen olyan szövegrészeket jelölt magának a török deák, amelyekben a két vallás (a keresztyén és a muszlim) nem egyezett meg, úgymint eleve-elrendelés (ó- és újtestamentumi esetek egyaránt), krisztológia (páli levelekből), halál utáni élet (angyalok és a mennyország világa), és ezen felül megjelölte a keleti gondolkodásmóddal korreláló, a szemlélődő életforma axiómáit (az ószövetségi és az apokrif bölcsességirodalomból). Részben tehát apologeti-