Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 1. szám - OLVASMÁNY- ÉS KÖNYVTÁRTÖRTÉNETI ADATOK - Csorba Dávid: A kapitiha bibliája (1679)

A kapiriha bibliája (1679)

109

Thordai Szeghalmi András néven jegyezte fel őt Bíró Vencel Erdély portai követeinek sorában, előbb kapitiha (1678-79), majd főköveti minőségben (1680).8 Korábban tordai hadnagy volt, assessora a városnak (1674-76),9 s Apafi fejedelem udvarának minisztere. 1678-ban ő és neje, Pankotai Krisztina Haller János hűtlensége miatt a fejedelemhez került birtokok közül két birtoktestest kaptak (Domokos és Kudu falvait, Szolnok- Doboka vármegye), melyeket a rákövetkező évben fiaiknak (János és Tamás) továbbadtak.10 Anna nevű lányukat Pápai Páriz Ferenc vette nőül (második feleségeként 1686 márciusában).11 Az EOE adattára alapján tudható, hogy 1678. október 22-én vette át Apafi Mihálytól a kinevezését.12 Az évszám alapján beazonosítható, hogy Szeghalmi az 1679-es Bethlen Farkas-féle nevezetes konstantinápolyi követjárásának is tagja volt, amelyben a követségnek mind a nyolc tagját fogságba vetették. S ekkor vette elő a nyolcadrét méretű Bibliáját a tolmács, s tisztességgel végigolvasta. Az ötszöri olvasás jelölése mutatja, hogy a tulajdonos számon tartotta, hogy hányszor olvasta végig a teljes Szentírást.

A 17. században ismerünk hasonló adatokat, sőt az erdélyi fejedelmek (Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, Rhédei Ferenc) sokkal gyakoribb számait, melyek a prédikátorok kezén exemplumsorrá váltak.« Az unaloműző irodalmi tevékenységről (versszerzés, fordítás) számtalan ismert (Boethius) és több korabeli adatunk van: így készültek száműzetésben Mikes Kelemen levelei, s fogságban Haller János Hármas históriája (Fogaras, 1679-83), Béldi Pálné Vitéz Zsuzsánna imádságoskönyve (Szamosújvár, 1684) és természetesen számos önéletírás: Wathay Ferenc (Konstantinápoly, 1605), Kemény János (Csufut-Kélek, 1657), Bethlen Miklós (Bécs, 1708-10) és emlékirat, például Rozsnyai Dávid (Szamosújvár, 1683). Szeghalmi pedig a diplomácia útvesztőjében elakadva sorsa változását váró értelmiségiként olvashatott s írhatott, ameddig „engedték a ninivei hatalmak”. Szeghalmitól nem ismeretes sem vers, sem fordítás, csak ezt a néhány soros könyvbejegyzést hagyta az utókorra. Ugyanakkor ez még egy tolmácstól sem lehet elvárás, hiszen kollégáival összevetve csak ritkán maradt ránk kapitiháktól bőséges irodalmi hagyaték. Rosnyai Dávid és Brankovics György életműve ilyen szempontból is kivételesen bőséges.1-»

8 Bíró Vencel: Erdély követei a portán. Cluj-Kolozsvár, 1927.134-135. p. Nem említette azonban a témában született legújabb tanulmány: Kármán GÁBOR: Erdélyi török deákok. In: Sic itur ad Astra, 2006.1. sz. 155-182. p. (továbbiakban: Kármán, 2006.)

9 Torda város tanácsi jegyzőkönyve, 1603-1678. Bev., jegyz. ell.: Wolf Rudolf. Kolozsvár, 1993. (Erdélyi Történelmi Adatok, 6/1.) 84-85. p.

10 Tagányi Károly - Réthy László - Pokoly József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája. Dés, 1901. III. köt. 355. p. - Magyar Elektronikus Könyvtár: http://mek.oszk.hu/04700/04755/ - 2016. január.

11 Pápai Páriz Ferenc naplója, 1649-1691. Kiad.: Koncz József. In: Irodalomtörténeti Közlemények, 1892. 4. sz. 514. p.

12 Országgyűlési emlékek: Magyar Királyság (1526-1606), Erdély (1540-1699). Szerk. Szilágyi Sándor. Bp., 1893. (Erdélyi Országgyűlési Emlékek, 16.) 30. fej.: 1675-1679. Törvények és okiratok, 624. p.

*3 KECSKEMÉTI Gábor: Prédikáció, retorika, irodalomtörténet. A magyar nyelvű Halotti beszéd a 17. században. Bp., 1998. (Historia Litteraria, 5.) 204-206. p.

“• KÁRMÁN, 2006.167-169. p.