Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - TANULMÁNY - Rada János: Egyházkritikai röp- és vitairatok Magyarországon 1867-től 1895-ig (Interpretációk, frazeológia és eszmetörténeti háttér)
10 Egyháztörténeti Szemle, XVII/1 (2016) kozhatlan pápaságban dogmatizált egyházi absolutismusnak, a hazátlan ultramontanismusnak, a főpapi kényuralomnak, vakon engedelmeskedni”. Az idézett szövegben az egyházkritikai frazeológia egy újabb és központi jelentőségű eleme is megragadható: „hazátlan ultramontanismus”.33 Az ultramontanizmus fogalma A 19. századi egyházkritika egyik, ha nem a legfontosabb kulcsfogalmát az ultramontanizmus fogalma jelentette. Az „ultra montes” már a 18. századtól az Alpokon túli Rómára, vagyis a katolikus egyház országhatárokon túli origójára utalt. Az — egyháztörténeti értelmezés szerinti - ultramontán mozgalom a francia forradalom után, a 19. század első felében a katolicizmus egyetlen központját Rómában látta, feltétlen engedelmességgel fordult a pápa felé, és tőle várt útmutatást a világ új jelenségeit és problémáit ille- tőleg.34 A feltétlen pápahűség 19. századi egyházkritikai interpretációját jól példázhatja Toldy István véleménye, amely szerint: „A római egyház nemcsak státust alkot a státusban, hanem megtámadja annak erkölcsi alapját, melyen nyugszik. Ezen erkölcsi alapok egyik legfőbbike a hazafiság. - De az ultramontán hierarchia nem szülőföldjén, hanem az olasz havasokon túl találja hazáját. Oda irányulnak törekvései, ott culminálnak minden vágyai, onnan meríti elveit, onnan kapja parancsait. ”3s Toldy tehát - ahogy a többi szöveg szerzője is - a katolicizmus római központja és szupranacionális jellege miatt feszegette a hazafiaság problémáját a nem-független magyar- országi egyház esetében. A szövegek ultramontanizmus-fogalmában tehát mindig ott rejlett a hazafiatlanság vádja: az ultramontán pap Róma felé lojális, nem pedig hazája felé. Kóródy Sándor például már odáig jutott, hogy „a hazaárulás kenyere az ultramontánoknak”,36 Hatala Péter maga is megkérdőjelezte az ultramontánok állampolgári, törvények előtti engedelmességét, és megjegyezte, hogy az ultramontánok magyarázata szerint „inkább kell engedelmeskedni Istennek (t. i. a pápának, kiből, IX-ik Pius szerint Isten szól), mint az embernek, a nemzet törvényeinek”^ Az ultramontanizmus hazafiatlanságra utaló vádja lényegében magában foglalta a nemzeti egyház vágyát is. Toldy hosszasan fejtegette, hogy az ultramontán szellemiség csupán Mohács után, az idegen abszolutizmussal szövetségre lépő katolikus egyházban nyert teret, amíg régen a magyarországi egyház még őrizni tudta független, nemzeti jellegét: „A nemzet féltékenyen őrzé függetlenségét Róma irányában, és Istvánon kezdve, kit az egyház a szentek sorába igtatott, a nagy Mátyásig [...] a magyar egyház oly önálló, oly nemzeti egyház volt, minő, mint katholikus egyház csak lehetett.’^8 A csalhatatlansági dogma után unitárius hitre térő Hatala Péter maga is Hunyadi Mátyásra utalt a régi egyházi függetlenség összefüggésében, a 19. században pedig véleménye szerint éppen az unitárius egyház 33 34 35 36 37 38 33 Hatala, 1875. [Előszó, I. p.] 34 Katus, 2001.17. p. 35 toldy, 1868.94. p. 36 kóródy, 1870/d. 162. p. 37 Hatala, 1875.174. p. 38 Toldy, 1868.228-236. p.
