Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 1. szám - OLVASMÁNY- ÉS KÖNYVTÁRTÖRTÉNETI ADATOK - Csorba Dávid: A kapitiha bibliája (1679)

----------------------Oka

A kapitiha Bibliája (1679)

Tordai Szeghalmi András Apafi fejedelem korának diplomatája, de a nevét eddig nem tartotta nyilván sem az irodalom-, sem a könyvtörténet, de a most bemutatandó, a debreceni Nagykönyvtár állományában található 1645-ös Jansson-féle Bibliája alapján ezután számon kell tartanunk.1 Ez a bibliakiadás a Szenci-féle korábbi kiadásokat követte, Biblia apokrifekkel, Szenci-féle zsoltárokkal és kátéval, imádságokkal.2 * Ugyanakkor köztudottan nem volt a legszerencsésebb: magyar nyelvű korrektor híján sok apró hiba maradt a kiadásban. A kortársak közül többen ennek hatására kezdtek el újabb bibliakiadást előkészíteni, mint ismeretes a Váradi Biblia (1660-61), a Komáromi Csipkés-féle (1678/1717), majd a Tótfalusi-féle Aranyas Biblia (1685) megjelentetésére is ösztönzőleg hatott. Ezért éppen ez az amszterdami kiadás, s ennek tulajdonosa nem is lenne olyan különösen érdekes, ha csak maga a kontextus nem tenné azzá. A címlapon áll a possessori bejegyzés: ,Andreae Szekhalmi mp. fi. 8.”, lehúzva pedig csak alig olvasható egy másik, nem beazonosítható tulajdonos neve: „Matthiae Pa[...]”. A Bibliához csatolt egyik mellékletben, a zsoltárok mutató táblája utolsó lapján pedig egy későbbi erdélyi tudós lelkész jegyzete áll: „Jött ezen Szent Biblia, K[is]: Budaki Rettegi György keze és birodalma alá 1762 esztendőben”.s Rettegi György (1718-1786) Szolnok-Doboka vármegye pénztárnoka, majd alispánja volt, emlékiratai becses feljegyzéseket tartalmaznak a 18. századi erdélyi művelődési állapotokról.4 A különböző 18. századi családi és egyéb bejegyzések láthatók még a Biblia első s hátsó kötéstábláinak szennylapjain.

A további bejegyzések pedig már olvasmánytörténeti kuriózumok, melyek Szeghalmi András bibliaolvasási módszerét jelenítik meg. Az Ószövetség utolsó könyvének, Malakiás próféciájának utolsó lapján egy évszám áll: „21. Julii 1679.”;5 az Újszövetség utolsó könyvének, a János Jelenések végén pedig egy hosszabb szöveg: „Ide ne tégy többet eddig az Istené. 1679. 2. Octobris. Végezt[em] el olvasását Constantinápolban (Ázsia) ötödször”.6 Mindkét helyszín le van húzva ugyanazon kézzel, de olvasható. Az Apokrif utolsó lapján pedig az auctoriális bejegyzés ekként szól: „1679.15. Novembris. Végeztem elolvasását Constantinápolyban Szekhalmi András Erdélyi kapitiha. mp.”7

1 A Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára, jelzete: RMK 662.

2 [1] Szent Biblia, az az Istennek Ó és Uy Testamentomában foglaltatott egész Szent írás. Magyar nyelvre forditatott Cároli Gáspár által, es mostan negyedszer [2] A’ franciái nótákra Molnár Albertvl rendelt Sóltár könyvel [3] Palatinátusi Catechismussal s egy-házi könyörgéseknek és ceremóniáknak formáival egyetembe ki botsattatott a’ belgiomi académiákban tanuló magyaroknak forgolódások által. Amstelodamban, 1645. (RMNy. 2091.)

a RMNy. 2091.107. p.

4 RETTEGI György: Emlékezetre méltó dolgok, 1718-1784. Bev., jegyz. ell.: Jakó Zsig- mond. Bukarest, 1970.

s RMNy. 2091.1001. p.

6 Uo., 321. p.

z Uo., 238. p.