Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - KALÁSZATOK - Szigeti Jenő: A tüzes barát és a nazarénusok
A tüzes barát és a nazarénusok 105 várnak a zsidók.2» Végre levelet is kaptam tőle, valóságos paraszt írással, minden orthográfia nélkül, azonban tele bibliai citátumokkal, melyekből mindjárt gondoltam, hogy valami szent könyvekben tudákos mesterrel, vagy kivel van dolgom. Hanem megvallom, a fiatalban nagyon csalódtam. Alig hinné az ember: jobban ismeri a Bibliát, mint akármelyikünk. Semmiféle papnak sem tanácsolom, hogy disputáczióba keveredjék vele, mert úgyis hiába. Valóságos térítő ez s mióta nálam volt, éjjel-nappal tűnődöm szavai felett, s aztán olyan alázatosan s annyira lélekből beszél, hogy az ember alig tud vele ellenkezni. Mondjanak róla akármit, ez se nem rossz ember, se nem bolond. És ha a gondviseléstől van küldve: nagy dolgokat fog cselekedni. ”24 Gasparich beszámolt a Sághy Vendelnek írt levelében a vitapontokról is. Elsőként a gyermekkeresztelést említi. „Én erről nem akartam vele disputáim és csak mosolyogva hallgattam” - írja. Hencsei, Gasparich levele szerint az áldozat ellen is érvelt, majd könyvéből olvasott fel részleteket a bérmálás, a gyónás és az utolsó kenet elleni szakaszokból. A könyvet oda is kölcsönözte Gasparichnak. A beszélgetésnek ezt a részét így kommentálja: „Beszélt még sokat és Isten bocsássa meg, mondhatom, a mily gőgösen néztem először e fiatal emberre, olyan figyelemmel hallgattam később.” Majd a Sághynak írt levele végén így összegzi benyomásait: „Én ugyan nem vagyok barátja annak, hogy műveletlen, tanulatlan emberek a vallás felett sokat tanakodjanak, mert erre az ő lelkűk nem elég erős és gyenge értelmük a legvilágosabb bibliai igazságot is félremagyarázza s az Apokalipszisben is mindennapi dolgokat fedez fel. De annyi bizonyos, hogyba az ember el akarja felejteni azon egyházának szervezetét, melyet 1800 esztendő épített és azon érdekeket, melyek az egyházhoz fűződnek, és ha nem akarnak többek lenni, mint hívők és emberek: akkor e szegény fiatal embert és ennek tudományát s rendíthetetlen hitét elkárhoztatnunk nem lehet!” A találkozó után Hencsei és Gasparich levelezésben állt. Hencsei könyvét elolvasta, megbírálta és azt tanácsolta, hogy a könyvet Németországba nyomtattassa ki. Fröhlich Henrik Sámuel (1803-1857), a nazarénusok svájci alapítója nem látta jónak azt, hogy Hencsei a szerzetessel bizalmas lelki kapcsolatban van, intette is ezért, de Hencsei nem hátrált meg. Gasparich egy másik Sághynak írt levelében így ír róla: „Nem megy ki a fejemből ez a különös ifjú ember. Nem bolond ez, nem őrjöngő, nem is ördöngös. Hitére, vallására semmit se adok, elmúlik az vele együtt, miként a szellő fuvalma. De micsoda erő van a lelkében. Mekkora eltökélés! Ha ismernéd, velem együtt téged is elfogna a csoda.”2» Hencsei nem akarta téríteni a barátot. Egy másik, a beszélgetés után írt, Eötvös Károly birtokába jutott levélben így írt erről. * * *3 Bella József 1841 végi látogatásáról lehet szó. ^ EÖTVÖS, 1904.159. p. *5 EÖTVÖS, 1904.167. p.
