Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)
2016 / 1. szám - KALÁSZATOK - Szigeti Jenő: A tüzes barát és a nazarénusok
106 Egyháztörténeti Szemle, XVII/1 (2016) „A mi Urunk Istenünk végzése az, hogy felvilágosítsa a barát lelkét. Mi- bennünk nincs se erő, se hatalom, hogy siettessük vagy késleltessük azt, a minek történni kell. Nekünk nagy lelki alázatossággal és békességes tűréssel kell arra várakoznunk, nem is nyugtalankodik az én elmém a fölött. Én mindent elmondtam neki, a mit Isten sugallott és a kezében hagytam a könyvemet. Megígérte, hogy sorról-sorra elolvassa könyvemet és azután megírja rá a maga tudományát.”26 1842. június első napjaiban ismét meglátogatta Hencsei Gasparichot Székesfehérvárott, hogy visszakérje kéziratát, de a barát még időt kért a tanulmányozáshoz. Néhány nap múlva, június 10-i keltezéssel, megszületett Gasparich válasza, melyet kivonatosan Eötvös Károly könyvében közölt.27 Ebben két kifogást támaszt Hencsei könyvével kapcsolatban. Egyrészt azt, hogy „a vallás titkait csak annyira akarod megismerni, amennyire azokat a gyarló emberi elme felfoghatja”. Vagyis azért hibáztatja Hencseit, hogy a keresztény vallás misztikus valóságát nem veszi figyelembe, hanem a Szentírás megértésére, magyarázására építi fel a hitét. Erre szerinte „erőtlen a mi elménk”. A másik kifogása az egyházról szóló tanítással kapcsolatos, mivel Gasparich szerint „a közönséges anyaszentegyház nemcsak hitből és kegyes életből áll, hanem a hívőknek egymáshoz való keresztyéni viszonyából is”. Ehhez viszont Gasparich szerint elöljárókra, törvényes hatalommal felruházott vezetőkre van szükség. Ezért kérdezi Hencseitől: „Ki parancsol tinéktek? Ki uralkodik ti közietek? És ki hirdeti ti előttetek Istennek igéjét?” Szerinte ezekre a kérdésekre a gyülekezet nem elegendő válasz. „Az igaz édes fiam - írja - hogy a világnak rendje már megbomlott és hogy az anyaszentegyház se képes már se önmagán, se a világon, se a lelkeken uralkodni. De ne felejtsd el, hogy mind e világnak, mind az egyháznak kezében nagy hatalom van, és míg ez le nem győzetik, addig a veszedelmeket elhárítani nem lehetséges. A hatalmat pedig csak hatalommal lehet legyőzni.” A levél vétele után hamarosan elindult Hencsei Svájcba Föhlichhez. Itt 1844. március 15-én fiatalon elhunyt. Gasparich nem tudott beletörődni a mellőztetésébe. A szabadságharcot megelőzőleg súlyos konfliktusba keveredett elöljáróival. Eltiltották a prédikálástól. Grész János (1812- 1884) Zala megyei főorvos megpróbált közbejárni érte, de a gvardián elutasította azzal, hogy „Kilit kötelességénél fogva magát nálam nem jelentette, rendes szerzetes ruhát nem visel, s nálunk magyár szólást tartani csak porticula napján szokás, én ezeknél fogva szólásra való engedelmet nem adhatok”.28 29 * Novák Mihály2« így írja le a „tüzes barátot”: 26 Eötvös, 1904.168. p. 27 Eötvös, 1904.186-188. p. 28 ZAKAR, 2005. 341. p., 7. sz. jegyz. Grész János Séllyey Lászlóhoz Csáktomyáróli946. április 8-án írt levele alapján. 29 Novak Mihály: Zala vármegye az 1848-49. évi szabadságharczban. Zalaegerszeg, 1906. 333. p.
