Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 1. szám - KALÁSZATOK - Szigeti Jenő: A tüzes barát és a nazarénusok

104

Egyháztörténeti Szemle, XVII/1 (2016)

„Továbbá azt mondta a barát, hogy ő könyveket is írt, meg is mutatta nekem könyveit. Én erre azt mondám, hogy én is tusakodtam lelkemben és én is írtam egy kis könyvet, melyet ha keresztül vizsgálna, nagyon szeretném.17 De mivel akkor arra idő nem volt, könyvemet ott hagytam nála és azt mondtam neki, ha az Isten a pesti atyafiakhoz segít, fogok írni neki, és kértem, hogy ő is írja meg, hogy micsoda hibákat talál könyvemben? Én már írtam is neki. Majd csak várom, hogy ő mit fog írni nekem?”

Hencsei hite, tiszta gondolkodása a hierarchia intézkedéseivel azonosulni nem tudó Gasparichra is hatott. Eötvös Károly megállapítása - úgy tűnik - helytálló: „Sokat eltanult tőle. Nem a hitet, hanem annak mélységét, nem a meggyőződést, hanem annak tisztaságát. Talán nem is az elszántságot, hanem annak rendíthetetlenségét.”18 Egy 1842-ben írt levele szerint, amit Eötvös idéz, Gasparich igy vall erről: „Mily boldognak kell lenni, édes fiam; te nem gondolsz egyébre, mint Istenre és előtted égen és földön nincs egyéb tudomány, mint a Szentírás tudománya. Mikor én olyan fiatal voltam, mint te, az én lelkem örökké birkózott és mindig legnagyobb ellenségével, önmagával. Én csak magamat ismertem, semmi mást.”19 Gasparich megosztotta Hencseivel ifjúkori tragikus szerelmének történetét is, ami a köztük kialakult mélyebb lelki közösséget bizonyítja.20

Eötvös birtokába jutott az a levél is, amit Gasparich bizalmas jó barátjának, Sághy Vendelnek (1810-1890) írt,21 akivel még Nagyszombatban, a főiskolán ismerkedett meg. Ezt is kivonatosan idézi a könyvében.

„Talán még egy esztendeje sem múlt el, midőn egy sápadt képű mesterlegény fölkeresett itt a klastrombán s elém állott, hogy egynéhány beszédemet olvasta és azokban nagy gyönyörűségét találja. Még azt gondoltam, alamizsnát akar kérni és engem csak rászedni akar. Nevét is megmondta, de én azután nevét is, magát is elfelejtettem.

Később András22 beszélt róla, s ekkor eszembe jutott látogatása, de megint nem adtam az egészre semmit. Ezelőtt pár hónappal meglátogatott egy másik ismerőse s úgy beszélt róla, mintha ő volna a Messiás, a kit rég óta

17 Hencseinek ez a kézirata, melyet 1840 végén és 1841-ben vetett papírra, mint a naza- rénus mozgalom hitvallását, elveszett. Eötvös Károly viszont részletesen ismertette: Eötvös, 1904.80-82., 296-306. p.

18 Eötvös, 1904.167. p.

19 Idézi: EÖTVÖS, 1904.114. p.

20 Eötvös ezt Gasparich „néhány töredékes jegyzetéből s Hencseihez intézett néhány leveléből” rekonstruálta. EÖTVÖS, 1904.113-120. p.

21 Zellinger Alajos: Egyházi Írók csarnoka. Nagyszombat, 1899. 454. p. Sághy Vendel 1829 és 1834 között Nagyszombatban teológiát tanult, 1834-ben szentelték pappá. Ipolyságon, Drégelypalánkon és Tardoskedden volt káplán. 1846-ban lett plébános Üzbégen. A szabadságharc támogatásáért 1849. április 13-án elfogták és 12 év börtönre ítélték. 1850. július 6-án szabadult, Fajkürtön lett helyettes lelkész. Öt hónap múlva a politikai hatóságok innen száműzték. Tardoskedden, Szeptencújfalun nevelő. 1854-ben Kemencén káplán, 1857-ben Érsekléken plébános-helyettes, 1868-tól haláláig Muzslán plébános.

22 Eötvös szerint talán Kertész András lehet ez a személy, aki erdélyi származású volt, Lippán és környékén térített, ezért ez a kapcsolat nem valószínű. Vö. EÖTVÖS, 1904.35. p.