Egyháztörténeti Szemle 17. (2016)

2016 / 1. szám - KALÁSZATOK - Szigeti Jenő: A tüzes barát és a nazarénusok

102

Egyháztörténeti Szemle, XVII/1 (2016)

leiratban utasították a ferences tartományfőnökséget, hogy mindhármukat távolítsák el a pesti kolostorból.

Albach, akiről Kossuth is személyes ismerőseként nagyrabecsüléssel emlékezett, Kismartonba került, és itt füvészettel foglalkozott, 2500 fajtából saját kezűleg preparált gyűjteménye volt. Gegőt, akit maga Széchenyi ajánlott tagnak az Akadémiába, és 1836-ban kiküldte a bukovinai csángók tanulmányozására,8 Szombathelyre rendelték lelkésznek, Gasparich a hivatalos indoklás szerint, mint „egyáltalán nem buzgó szerzetes” került 1838- ban a Pozsony megyei Bácsfa község mellett lévő Szent Antal nevű puszta zárdájába, ahol csendes magányában rendezte sajtó alá prédikációinak első kötetét. Ez 1839-ben Pesten Beimel József könyvnyomdájában kerül kiadásra.9 Röpiratai, prédikációi ekkor már jól ismertek voltak, de további prédikációs kötetei nem jelentek meg. Szent-Antal pusztán csak egy évben egyszer, a búcsúkor lehetett prédikálni a néhányszáz fős kegyes hallgatóságnak. Gasparich meghasonlott lélekkel, a mellőzéstől és értetlenségtől elkedvetlenedve a prédikációk további kötetét nem jelentette meg. Apróbb szépirodalmi dolgozatokat ugyan közölt Orosz József (1790-1851) Hírnök című lapjában.10 Gasparich a Szent Antal pusztai kolostorból Meskó Jánoshoz került nevelőnek a Nógrád megyei Szarvasgedére, ahol csaknem egy esztendőt töltött. 1841-től Székesfehérvárott lett szónok és hitoktató. Itt írta a Szózat a káromkodás ellen című röpiratát, melyben a káromkodásoktól akarja nyelvünket megtisztítani, 1844-ben jelent meg Pesten. Itt ismerkedett meg Hencseivel, aki átutazóban többször találkozott Gasparichcsal. Innen csak 1844-ben kerül Szombathelyre Gegő Elek helyére.

Hencsei Lajos (1818-1844),11 a nazarénusok első jelentős tanítója, akiről Eötvös Károly írt nagyszerű riport-könyvet,12 * * * * * Gasparich hatása alá került, és az ő lángoló hite is hatott a szabadságharc idején „tüzes barátnak” aposztrofált Gasparichra. Hencsei Lajos 1839 augusztusában vagy szeptemberében kerül Pestre. Ekkor még élt Gasparich prédikációinak emléke az emberek között. Hencsei megszerezte Gasparich prédikációs könyvét.18 Eötvös Károly úgy tudta meg a szemtanúktól, hogy Hencseinek „a Szent8 Gegő Elek: A moldvai magyar telepesekről. Buda, 1838.

9 P. Kovács Septimus OFM.: Négy papi arckép 48-ból. Gasparich Kilit. In: Vigília, 1948.3. sz. 130-132. p. (továbbiakban: P.KovÁcs, 1948.)

10 Sas Andor: A száz év előtti századunk. Orosz József és lapja a reformkorbeli Pozsonyban. In: Századunk, 1939. 260-270. p.; Uő: Egy reformkorbeli pozsonyi magyar újságíró portréja. In: Irodalmi Szemle, 1965. 343-349. p.

11 Kardos László - SZIGETI Jenő: Boldog emberek közössége. A magyarországi nazarénusok. Bp., 1988. 40—75. p.

12 EÖTVÖS, 1904.; UŐ: Hencsey Lajos. A nazarénusok. Bp., 2009. (6. kiad.) Ez a könyv Eötvös Carolus néven megjelent riportsorozatára épül, ami eredetileg a Pesti Napló 1873. évfolyamának 50—95. számaiban, folytatásokban jelent meg. Ebben Gasparich

életét is feldolgozta, a szemtanúkat megkereste és kikérdezte. Adataim gyűjtésében

egykor szerencsés is voltam s kevés ideig fáradhatatlan is. De adataim mégsem teljesek” - írta. Azt állította, hogy Gasparich „vad szenvedéllyel ragaszkodott egyházához

s mégis nazarénussá lett egy pillanatra”. Uo. 107-108. p.

o Gasparich Kilit: Az út, az igazság és az élet, vagyis a Megváltó szelíd lelke szeretetben és igazságban. Pest, 1839.