Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - R. Várkonyi Ágnes: In Nocte Nativitatis Domini…” A karácsonyi elmélkedés Rákóczi Confessio Peccatoris c. művében
„In Nocte Nativitatis Domini...’ 79 Rákóczi úgy kötött ki rodostói végső szálláshelyén, hogy Európa csaknem minden nemzetének karácsonyi szokásait végigélte. A Kárpátok ölén a nagy hideg telek családi ünnepét, az összetartozást, a menekülést lovas szánon behavazott utakon, s a hazatalálást, a béke reményét. Tudta, hogy7 ezen az éjszakán a két nagy ellenfél, a magyar király, III. Károly császár és XV. Lajos király versaillesi udvara ugyanazt a szertartást hallgatja az éjféli misén, s hogy Rómában a világ békéjéért füstölögnek a hosszú gyertyák lángjai. Tudta, hogy székely palotásai és a Mátra mély völgyeiből annakidején fegyvert fogott egykori katonái némi változással, de ugyanazt a Csorda pásztorok éneket zengik ezen az éjszakán is, mint régen és másnap egész Európa városaiban hangos a karácsonyi vásár. Ezeket az emlékeket így7 közvetlenül hiába keressük a Confessio pecccatoris lapjain. Nincs egyetlen történet, leírás az átélt karácsonyokról. Nincs visszaidéző kép vagy akár jóízű utalás a betlehemes játékok öreg pásztorának mindig is humorosra fogott szerepéről. A késői olvasó nem tudhatja meg, hogy miről prédikált a fejedelem udvari káplánja, a jezsuita páter a tokaji puskaropogásos, hóförgeteges karácsony estéjén. Vagy milyen látványosságok mulattatták, amikor a két lengyel főúri hölggyel végigjárta a danckai karácsonyi vásár forgatagát. * * * Rákóczi latinságát „szinte költői szépségű műprózai remekelések” és magyar gondolkozásmód jellemzik5 Az Ádám elmélkedés hangütése a középkor mélyéről hangzik felénk: „Ádám vétkezett és halálnak halálával halt.”7)6 A Confessio utolsó karácsonyi gondolatai a Hymnust sugallja („bűnhődjünk múltunk miatt”), s imperativusban a személyi felelősséget vállalva. („Verj meg engem, a pásztort, de ne széleszd el a nyájat. ”)s7 A rodostói magyar világot mély válság emésztette: irigység, egyenetlenség, meghasonlás. A Márvány-tenger partján decemberben rendszerint meleg idők járták, langyos esők, lágy fuvallatok. Amióta partra szálltak, először 1734-ben, Rákóczi utolsó karácsonyi ünnepén esett a hó. Rákóczi mégis a rodostói nyomorúság karácsonyában a reményt találta meg: a gyermek szegény, gyámoltalan és kiszolgáltatott, de győzni fog. S talán nemcsak Rodostó megkeseredett híveit szólította meg: „Készüljünk fel születése ünnepére mindenki a maga rendje és helyzete szerint, minde- nekfelett Neked legjobban tetsző módon. Növeld bennünk a hitet. Gyújts fel a szeretet lángját [...] s ez az isteni láng eméssze föl viszálykodásainkat. Szilárdítsd meg a békét és a belső nyugalmat.” Morális, társadalomfilozófiai, teológiai és személyes életének, döntéseinek szférái áthatják egymást. Életének eseményeit úgy adja elő, hogy átszövik a rejtett és nyílt bibliai utalások, a kor elvárásai, a természettudományos világkép esszenciája, a jezsuita nevelés fegyelme, a janzenizmus bensőséges, érzelemgazdag hite s a megélt szabadságharc mindmegannyi racionális tapasztalata. Nincs ha- * 55 * 57 Kis Domonkos Dániel: Rákóczi és Szatmári Király Ádám. A Vallomások és a napló összevetése. (Kézirat. Az OTKA 037 638 sz. pályázat keretében végzett kutatás.) 55 borzsák, 1994.333-335- Ps6 „Peccavit Adam et morte mortuus est”. Confessio. 1716.; DÓMJÁN, 1903. 83. p. 57 Dómján, 1903.431. p.
