Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - R. Várkonyi Ágnes: In Nocte Nativitatis Domini…” A karácsonyi elmélkedés Rákóczi Confessio Peccatoris c. művében
78 Egyháztörténeti S2emle XVI/1 (2015) gatván, annak végbevitele után Szállására eő Felsége ment, és Fejedelmi Asztalához Méltóságos Fő Gen[erális] Úrral, némely Senator Urakkal és több Főember-Szolgáival leült. Ebéd után M[éltóságos] Fő Gen[erális] Úrral sokáig és egész kilenc óráig konferált.”52 53 A szertartáson valláskülönbség nélkül vettek részt a fejedelmi udvar tagjai és a katonák is. Az ünnepi jókívánságok az aktuális politikai helyzethez alkalmazkodtak. 1706. december 23-án Bercsényi így üdvözölte Rákóczit Besztercéről: „Szerencsés elérését az előttünk való szent ünnepeknek, és számos követ- kezendőknek is boldog érését s által is élésit kívánom igazalázatos kötelességemből Nagyságodnak szívessen! Hogy az édes, új született kis Jézuska áldja meg Nagyságodot, édes kegyelmes Uram.” 1708 végén Rákóczi angol és holland közvetítéssel béketárgyalásokat kezdeményezett. Bercsényi a következőket írta Ungvárról 1708. december 25-én: „Ezen mostani áldott szent ünnepeknek elérése s minden eltöltése után, hogy Isten sok számos esztendőkig, az mai hirdetett szent békességgel együtt nemzetséges békességünkkel, Fölséged hasznos és dücsűsséges munkálkodás után, engedjen ilyen jeles szent napokot érnyi s boldogul élni Fölségednek, - változhatatlan igaz tökéletességű kötelességembűl igazán kívánom, alázatos üdvözlésemmel is!” A karácsonyi üdvözlés 1709-ben is az államfőnek szól: „Kívántam ez alázatos udvarló írásommal Fölségedet az előttünk való áldott szent ünnepekre alázatossan köszöntenem; nem az szónak sokaságával, hanem szívem tökélletességébűl kívánom, hogy Isten Fölségedet boldogítsa, mind kis nyájával Hazánknak, s mind maga nagyméltóságú személyének nevelkedésében, hogy Fölséged bölcs vezérlése által országostól boldogulhassunk, Istenünk szent kegyelméből. Ammen.”s3 1710: utolsó karácsony Munkácson. 1711: zúzmarás ünnep Danckában, és karácsonyi vásár, ahogy Szatmári Király Ádám feljegyezte: „Felséges Urunkkal délután egy órakor a Várasra mentünk bé a Vásárra, a Kulmi Palatinusnéval és a Korona -Marschallusnéval, járni a Vásárt, honnan kapuzáratkor ki is jöttünk.” 1712: „Karácsony második napján,” miután heteket töltöttek Anglia partján, az angol királyné parancsára Hull városának parancsnoka külön hajót adott és befutottak a kikötőbe. 1713: Versailles, Sáros grófja álnéven a király kápolnájában hallgatta az éjféli misét, másnap részt vett XIV. Lajos király szertartásos öltöztetésén és innen indult az udvarral a nagymisére. 1714: hatalmas nagy havazások és fagyok miatt a tervezett karácsonyi szarvasvadászat elmaradt, magányosan töltötte az ünnepet.54 Uo. 79-80. p. 53 Archívum Rákocziánum. V. köt. 349. p., VI. köt. 177., 450-451. p. 54 Szatmári Király Ádám Napló-Könyve 1711-1717 esztendőben, II. Rákóczi Ferenc Fejedelem Bujdosásiról. In: Rákóczi Tár. Szerk.: Thaly Kálmán. Pest, 1866. 255-256., 332. p. A Confessio és Szatmári Király naplórészleteinek szövegszerű megfeleléséről:
