Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - R. Várkonyi Ágnes: In Nocte Nativitatis Domini…” A karácsonyi elmélkedés Rákóczi Confessio Peccatoris c. művében
„In Nocte Nativitatis Domini.. 75 reményét fejezi ki: Nem méltó a pásztorságra, mégsem kapott felmentést, le kell vetkőznie gyengeségeit. A Megváltó születésének híre örömmel töltötte el a pásztorokat, megváltoztatta a földet, felemelte a békére méltó jóakaratú embereket. A Karácsonyi elmélkedésben Rákóczi a világ, az ország és önmaga megújulásának képzetével veszi körül az ünnepet: vállalja az ország ügyét, a pásztor felelősségét. „Erősíts meg parancsolataid útjain.” Ezek után az első könyv folytatódik az életrajzi leírással: amint elküldi levelét Longueval kapitánnyal a francia királynak, s ami utána következett. 1703 áprilisában a tiszaháti felkelők követei megérkezésének elbeszélésében a Karácsonyi elmélkedés szövegét idézi vissza: „Az egész nép, mint pásztor nélküli nyáj tévelyeg.” A Confessio államelméleti részében az uralkodóknak szóló intelmekben már a természeti törvényre is hivatkozik, de mégis a pásztor és a juhok allegóriájával is él. Más részekben is rálapozhatunk a pásztor, a juhok, a gondoskodó atya, a felelős fejedelem és a szegénység ügyét magáévá tett jó uralkodó és a béke képeire. Ezeket átszövik az antikvitás utalásai és az Ó- és az Új-testamentum példázatai. A Jézus születésének misztériumával foglalkozó liturgikus szövegekkel Rákóczi az egyetemes gondolatokat konkrét nemzeti összefüggésekbe helyezi, és visszautal a Karácsonyi elmélkedésre. A Confessio peccatoris utolsó oldalain Rákóczi ismét a karácsonyra tér vissza: „Közelgett fiad születése misztériumának örvendetes ünnepe [...] Emlékezetes nekem ez a nap többféle vallási okból, de fájdalmas is.” Majd hosszú elmélkedés következik, jó néhány kitétele még ma is megfejtésre vár: „Ezen a napon öltelek meg egykor szívemben [...] és ezen a napon nyújtottál benső békét, bátorságot adtál.” Ismét a jászol mellett vagyunk. A Confessio a karácsonnyal kezdődik, és végső gondolatai ugyancsak a betlehemi gyermeket, a béke fejedelmét idézik. Végig a negyedrétű kéziratban a 671 lapos latin műben újra és újra felidéződik a karácsony ünnepe. A szálláskeresés, a jászol, az istálló, a juhok és a pásztorok következetesen végigvezetett képzetek, allegóriák, metaforák és szimbólumok. Értelmeznek, oda-vissza utalásokat hordoznak, egységes koncepcióval fogják át a rendkívül bonyolult mű sokrétű tartalmát. Könnyű megtalálni a Confessio különböző részleteiben a Karácsonyi elmélkedés gondolatait és szövegrészeit. Nehezebb kérdés, hogy melyek voltak a Karácsonyi elmélkedés forrásai. Közismert, hogy máig nincs megnyugtatóan megoldva a Confessio forrásainak meghatározása, Zolnai és Köpeczi vizsgálatai azt mutatták ki, hogy Rákóczi a janzenista Lemaistre de ténetszemlélete a történetismeret területét kiterjesztette a kiváltságokkal nem rendelkező társadalmi rétegekre, miként az európai történetírásban a 18. század vége óta Magyarországon is növekvő érdeklődéssel vizsgálták a történetírók a parasztság történetét, s Horváth Mihály, Szalay László, Marczali Henrik, R. Kiss István, Szekfű Gyula és mások művei tanúsítják, hogy fokozódó érdeklődéssel vizsgálják Rákóczi és a jobbágyság történetét. Éppen ezért érthetetlen Bánkúti Imrének, különben a Rákóczi szabadságharc megbecsült és elismert kutatójának a vádja, amely szerint - ha jól értem a zavaros szöveget - a szerzők Rákóczi és a jobbágyság viszonyáról írva az 1950- es évek „osztályharcos’’, .jobbágybarát Rákóczijának idealizált” alakjára emlékezve foglalkoznak a témával. Bánkúti Imre: Észrevételek II. Rákóczi Ferenc régi-új biográfiájához. In: Köpeczi Béla - R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc. [Recenzió.] In: Századok, 2005. 5. sz. 1288. p.
