Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - R. Várkonyi Ágnes: In Nocte Nativitatis Domini…” A karácsonyi elmélkedés Rákóczi Confessio Peccatoris c. művében

74

Egyháztörténeti Szemle XVI/1 (2015)

csony éjjelén a jászol mellett Rákóczi nem is választhatott volna más evangéliumi részt. „Mária megszülte elsőszülött fiát, pólyába takarta, jászolba fektette [...] és pásztorok voltak azon a vidéken, ...akik őrködtek és virrasztottak nyájaik felett [...] Fiad születését nekik adtad először tudtul, a szegényeknek és tudatlanoknak, a hűségesen virrasztóknak...” Kiemeli a pásztorok és a béke fogalmát. „Valának pedig pásztorok azon a vidéken”, „békesség a földön a jóakaratú embereknek.” S azonnal átvált a „Jó pásztor” képzetére: „íme megszületett a pásztor a jászolban [...] békesség a földön a jóakaratú embereknek.”

A meditációkban a bibliai textus után következik a beszélgetés, a szabad asszociációk fejezete. Ez a műfaj íratlan szabályai szerint a tulajdonképpeni önvizsgálat, a magunk tetteinek számbavétele. Istenhez a meditáló csak önmaga megismerésén, életének, tetteinek meghatározásán át juthat el.

Rákóczi Karácsonyi meditációja azonban nem egészen követi a műfaj szabályait. Nemcsak önmagát vizsgálja, hanem az országot is. Bevonja hazáját is elmélkedésébe. Eljárása ugyanaz, mint a Confessio bevezető gondolataiban. Több idősíkkal dolgozik. Egymásra vetíti a betlehemi történetet, az ország viszonyait és saját felelősségét. Krisztus születése előtt „mint pásztor nélküli nyáj tévelygett az egész emberiség.” Most ők maguk hasonló bajokkal küzdenek. Egybeitatódik az 1700-1702. évi országos helyzet, a száműzöttség és a rodostói világ. „Egykor nagy nyáj pásztorává tettél, melyet jogosan vettél el tőlem, mert nem virrasztottam mellette [...] de nem mentettél fel a pásztorságból [...] Uram tekints helyzetünkre, külső és belső bajainkra és szükségeinkre. [...] Látod, hogy legelőnkről távoli legelőkre kényszerültünk. Ellenség üldöz, lelkűnknek nincs nyugalma, idegenek ragadták el örökségünket, árvák lettek fiaink, gyalázat nevünk [...] ellenségeink üldöznek, életünkre törnek [...] mit mondjak uram pásztorom a juhokról, akiket egykor gondjaimra bíztál.” Majd segítséget kérve dönt. S kettős döntésére már a meditációkkal megszakított eseményeket folytatva utal vissza. Az első: Brezán 1703 áprilisa, amikor megérkeznek a magyarországi küldöttek.

A Confessio a „Krisztus a jó pásztor” középkori képzetét a betlehemi történettel továbbviszi, a megváltás műve a megtestesülés, bűnei megváltásának pillanata a karácsony. Kozmikus méretekbe emeli a világ megújulását. Nappalra vált az éjszaka, egybenyílik a földi és az égi világ, a lent és a fent, mint a barokk festményeken. Közelségbe kerülnek a juhok és a meny- nyei seregek. Majd következik a jól ismert bibliai szöveg: „Dicsőség a ma- gasságos mennyekben Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek.” A megváltást hosszan értelmező szöveg után megjelenik a jó uralkodó virtuális alakja. Példaképe a jó pásztor, mert képes rá, hogy megújítsa a világot. Megy „pásztorként a pásztorok legfőbb pásztorához.” Legfőképpen a szegényekre van gondja. Hiszen a Megváltó születése hírét is először a tudatlan és faragatlan szegényeknek adta tudtul. A szegénység mint kulcsszó a fejedelem elmélkedésében végig követhető, ez a szociális tartalom, ha tetszik társadalomszociológiai gondolatmenet a mű egyik kötőeleme.« S az éles váltás már a karácsony képzetében kifejeződő megújulás

« Rákóczi szociális érzékenységét, jobbágyvédő politikáját nagy egykorú dokumentum anyag bizonyítja. Amióta a felvilágosodás, a francia romantika és a pozitivizmus tör-