Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - R. Várkonyi Ágnes: In Nocte Nativitatis Domini…” A karácsonyi elmélkedés Rákóczi Confessio Peccatoris c. művében

67

„In Nocte Nativitatis Domini..

rodostói könyvtárát2^ és megtalálta a Confessio peccatoris két francia fordítását.* 26

A latin szöveg gondozására Juhász László kandidátus, a latin filológia elismert szakértője, a Bibliotheca Sriptorum sorozat szerkesztője és kiadója, a magyar fordítás, a bevezető tanulmány és a jegyzetek elkészítésére Révész Imre egyetemi tanár, akadémikus kapott megbízást. A fordítás kérdése hosszú viták tárgya lett. A kézirat fotókópiájából dolgozó Juhász László gondos és alapos munkát végzett. Kijavította az 1876. évi kiadás hibás olvasatait, leírta a kimaradt részeket. Munkáját zaklatott lelkiállapotban végezte, és nem tekintette véglegesnek. Valószínűleg a számára elfogadhatatlan elvárások miatt. Kéziratában az első rész után következő Ádám elmélkedés és a Karácsonyi elmélkedés ki van emelve eredeti helyéről, és az egész szöveg végén található. A Confessio peccatoris azonnal a második könyvvel folytatódik.26 A végletekig aggályos és a pontos szövegrekonstrukció hívének ismert Juhász László bizonyára nem változtatta meg önhatalmúan az eredeti szöveget. Az 1961-ig elhúzódó, majd 1962-ben abbamaradt munka során a szerkesztőbizottság ideológiai meggondolásából történt a szöveg módosítása. A kiadásról folyó megbeszélésen hangzott el: „Az egész munka át meg át van szőve olyan vallásos elmélkedéssel, amelyeket annak a mai magyar olvasónak, aki nem kifejezetten tudományos céllal foglalkozik Rákóczi életével, teljesen elég néhány jellegzetes szemelvényből ismernie. Ezekben az elmélkedésekben ugyanis - ellentétben a pompásan és vonzóan megírt tulajdonképpeni önéletrajzi részletekkel - nagy teijengősség uralkodik, kevés bennük az eredetiség, annál több a folytonos ismétlése olyan vallásos gondolatnak, amelyekről a latinul nem értő mai magyar olvasó számára elég összefoglaló ismertetést adni, annál inkább, mert a néha nehézkesen elvont és misztikusan homályos teológiai fejtegetéseket megfelelő teológiai előképzettség híján, meg sem igen értheti.”2? Az sem felejthető azonban, hogy az 1950-es években a Con/essióról lényegesen eltért a korszak kutatói véleménye.28

^ ZOLNAI BÉLA: Magyar janzenisták. In: Minerva, 1924. 66-97. P4 1925. 10-40. p.; ZOLNAI Béla: A janzenista Rákóczi. Szeged, 1927. (Széphalom Könyvtár, 3., továbbiakban: ZOLNAI, 1927.)

25 Chrysostome Jourdain, „majeur des Camaldules de Gros-bois”. Lelőhelye: Troyes, Városi Könyvtár, Ms Lat. 21 44. Szemelvényeket adott ki belőle: Köpeczi Béla: Autobiographie dün prince rebelle. Bp., 1977. 47-235., 507-624. p.; Bonnaud, Jean- Baptiste: Sentiments de piété de Francois Ragotzki Prince de Transilvaniae ou Extráit de ses Confessions traduits sur l’original latin. A csonka kézirat lelőhelye: Bibliothéque Nationale. Ms Fr. 17690. Vö.: ZOLNAI, 1927.; KÖPECZI, 1991. 490. p.

26 A kiemelés oka esetleg az 1953-ban tervezett kiadás koncepciója lehetett.

27 1958. október 6. MTAKKt. Ms 5342/17. A Confessio ilyen megítélése valószínűleg összefüggött azzal, hogy a Magyar Történelmi Társulat elnöke 1949-ben elhangzott programadó beszédében Thaly Kálmán történetírását tekintette követendőnek. További vizsgálatot kíván, hogy Szekfű Gyulát miért nem vonták be a munkálatokba.

28 „Még Franciaországban megírta a fejedelem Emlékiratait a szabadságharc történetéről; vallásos elmélkedésekkel tarkított Vallomásaiban pedig ifjúkora és száműzetése eseményeit mondta el.” Heckenast Gusztáv: A Rákóczi szabadságharc. Bp., 1953. 131. p. Ezzel szemben: „Az Emlékiratoknál is szorosabban tartozik a szépirodalomhoz a latin nyelvű »Confessio peccatoris« - Egy bűnös vallomásai c. munka. [...] Az a be-