Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - R. Várkonyi Ágnes: In Nocte Nativitatis Domini…” A karácsonyi elmélkedés Rákóczi Confessio Peccatoris c. művében

66

Egyháztörténeti Szemle XVI/1 (2015)

elsőt, az Ádám elmélkedését tartalmilag elhelyezte a szöveg összefüggésében, a Karácsonyi elmélkedést a fölébe írt 1719-es évszám miatt problematikusnak ítélte. Valószínűnek azt tartotta, hogy Rákóczi művét részenként küldte Grosboisba. Megállapította, hogy Rákóczinak volt egy elmélkedése, amelyet 1718 karácsonyán írt, ezt ugyan „a konstantinápolyi helytartó és megbízottai félremagyarázták,” mindemellett ő a Vallomásaihoz csatolta, ez azonban a műben nem található. Végkövetkeztetése: „Rákóczi részenként küldte vallomásait Grosboisba és a bekötéskor a rendezkedő atya az 1718-iki elmélkedéseket kihagyta, az 1719-ikieket pedig az 1717-ikiekhez csatolta.” A végső szót csak a kézirat megtekintésekor lehet kimondani.21 Fraknói Vilmos két további kutatásra ösztönző észrevételt tett a Confessio elmélkedéséről. Karácsony napját Rákóczi 1715-től évről évre mint „újjászületése napját” ünnepelte. Elsőként figyelt fel rá Fraknói, hogy a Confessioban bőségesen rálapozhatunk Szent Ágoston, Szent Anzelm, Kempis Tamás és más egyházi írók műveiben és más középkori szövegekben kifejtett gondolatokra és mondatokra.22 Ezzel hatalmas elvégzendő munkára hívta fel a figyelmet, de Brisits Frigyes kezdeményezése ebben a formában folytatás nélkül maradt.23 Szekfű Gyula műve, a körülötte kialakult vita, nem különben a kuruc dalpör, majd pedig Zolnai Béla nagyszabású munkássága más kutatási irányokat és módszereket jelölt ki.

A kézirat megtekintése nem hozott megoldást. 1953-ban a szabadságharc évfordulója alkalmával felébredt érdeklődés nyomán a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete döntést hozott a Confessio peccatoris új, szöveghű latin és magyar fordításának kiadásáról, s meghozatta az eredeti kézirat fotókópiáját. Kutatási szempontból szerencsés időben, mert Zolnai Béla már feltárta Rákóczi janzenista kapcsolatait,

kegyeit s dicséretét, ha az előttük élt államférfi az ő politikai ábrándjukat mindenféle tiltott és nem tiltott, okos és oktalan eszközökkel, pártküzdelmekkel, fölkelésekkel, késhegyig menő harccal, a kétségbeesés kapkodásával is kivivta, a lehetetlent lehetővé tette volna.” KARÁCSONYI, 1903. 649. p. Thaly válaszul egyszerűen megismételte vádját: ,A magánjellegű magyar fordítás meggondolatlan indiskretió törvénytelen terméke.” De Saussure Czézárnak, Rákóczi Ferenc fejedelem udvari nemesének Törökországi levelei... és Följegyzései. Közli: Thaly Kálmán. Bp., 1909. 80. p. Jogos továbbá Révész Imre kritikája: „R. Várkonyi Ágnes Thaly Kálmán és történetírása c. egyébként kiváló monográfiája (Bp., 1961.) Thalynak a konfessio iránti érdeklődésével egyáltalán nem foglalkozik.” RÉVÉSZ, i960. 67. p. Thaly akadémiai székfoglalóját II. Rákóczi Ferenc ifjúsága címmel tartotta, a Confessio alapján tisztázta Rákóczi születési idejét. A hamarosan megjelenő könyvében a gyermekkor eseményeinek leírásánál gyakran hivatkozik az „Önéletírásra”, mint újonnan felfedezett forrásra, nem mellőzve serdülőkori testi gondjait sem. Thaly Kálmán: II. Rákóczi Ferenc ifjúsága. Pozsony, 1882. (2. kiad.) 134-135. p. Érdekes, hogy sem az elismerések, sem a kritikák a ConfessioX nem említik. A vita a mű körül egészen más irányban bontakozott ki.

21 Karácsonyi, 1903. 636-637. p.

22 Fraknói, 1904.332. p.

23 Brisits Frigyes: Szent Ágoston és Rákóczi Ferenc vallomásai. Pécs, 1914. (továbbiakban: Brisits, 1914.)