Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 3. szám - RECENZIÓK - Molnár Sándor Károly: Távol az Araráttól

Recenziók 115 E tanulmányhoz kapcsolódóan egy kitérőt is tennünk kell. A szerző - feltehetően szövege simulékonyabbá, változatosabbá tétele kedvéért - használta az „istentisztelet” kifejezést (például 73., 75. p.), ami tipikusan protestáns szóhasználat. Ezzel szemben a „mise” kifejezés egyetlen egyszer sem fordul elő. Az olvasók számára mindkét fogalom érthető és értelmez­hető, azonban a két fogalom között olyan jelentős teológiai különbség van, ami egy tudományos, tudományos-ismeretterjesztő szöveg esetében nem hagyható figyelmen kívül. A kötet kilencedik írásában ifj. Bertényi Iván: Örmény származású politikusok a dualizmus kori Magyarországon (85-103. p.) címmel azt kívánta bizonyítani, hogy az örmények számarányukat jelentősen megha­ladóan vették ki a részüket a dualizmus korának parlamenti politikai élet­ből. A szerző a legbővebb értelemben minden olyan politikust örmény képviselőnek tekintetett, akit valamilyen születési, vallási vagy kulturális tradíció révén odasorolhatónak vélt. Ezen módszertani elv további finomí­tása, fejlesztése esetében a dualista időszak politikájáról tagoltabb, részlet­gazdagabb képet alkothatnak a történészek. A tanulmány érdeme a külön táblázatokba rendezett függelékben található örmény származású minisz­terek és parlamenti politikusok adattára. A tizedik tanulmányban, Kránitz Péter PÁL: Az új otthon - Örmény menekültek Magyarországon az örmény népirtás után című tanulmányá­ban képet kapunk az örmények első világháborút követő életéről. (104-108. p.) Az örmények által korábban lakott települések kivétel nélkül Romániá­hoz kerültek a trianoni béke értelmében. Ennek ellenére a két világháború közötti Magyarországon is újjászerveződtek az örmények vallási, művelő­dési intézményei. Az örmények identitásának megőrzésében jelentős segít­séget nyújtott az államapparátus, így 1925-ben az útlevélkényszer alól kap­tak mentességet (105. p.). Néhány évvel később, 1932-ben pedig meg­alakulhatott a Budapesti Örmény Katolikus Egyházközség. A keményborítású kötet nyomása, fűzött kötése méltóan reprezentálja a kiállítás célját, amit „az örmény könyvnyomtatás 500. évfordulója” kí­nált. A kötet olvasói mind kül- mind belbecsre vonatkozóan színvonalas kiadványt vehetnek a kezeikbe. Mind a tanulmányok, mind a katalógus részben nagyméretű, jó minőségű képek és ábrák segítségével mutatják be a kárpát-medencei örménység több évszázados életét. Napjaink tipográfiai elvárásainak is megfelel a hasábok szedése. Némi bosszúságot jelenthet az olvasóknak mégis, hogy a kötetben található táblázatok és diagramok - feltehetően szinte változatlanul a szerzőktől kapott módon - tördelése és szedése, esetlegesen átformázása elmaradt. Nem kételkedem a táblázatokat készítő kutatók felkészültségében, azonban a kötetben található táblázatok, diagramok és térképek esetében minden esetben hiányoznak a források jelölései. A kötet igazán nagy érdeme mégis ahban rejlik, hogy nemcsak a ma­gyar olvasók számára kínálja a „kulturális transzfer” fogalmának a megis­merését, hanem az angol nyelvű köteten keresztül ennek a nemzetközi tudományos életbe történő csatolása is megvalósulhat. (ism.: Molnár Sándor Károly)

Next

/
Thumbnails
Contents