Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - RECENZIÓK - Fazekas Csaba: Rónay László: Egyenes gerinccel. A magyar katolicizmus Trianontól a világválságig
116 Egyháztörténeti Szemle XVI/3 (2015) Rónay László: Egyenes gerinccel. A magyar katolicizmus Trianontól a világválságig. Budapest, Éghajlat Könyvkiadó, 2012. 286 old. A kiváló irodalomtörténész, újságíró és lapszerkesztő számos kötetben, tanulmányban foglalkozott a katolikus szellemi élet múltbeli aspektusaival. Esszékben, szövegkiadásokban elemezte a 19-20. század fordulóján, illetve a 20. században a katolikus egyházban lezajlott szellemi változásokat, állított emléket kiváló, különösen vallásos kötődésű íróknak, költőknek. Egyenes gerinccel címmel közreadott kötetében a magyar katolicizmus mintegy egy évtizedes történetét kívánja dokumentálni. Az időszak különösen fontos és jelentős, nem véletlenül keltette fel számos történész, egyháztörténész figyelmét. Különösebben aligha kell indokolni, hogy a katolikus egyház az 1919 után megváltozott politikai rendszerben milyen meghatározó szerepet játszott, mind szellemi, mind közéleti-politikai szempontból. Az előszót jegyző Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek általánosságban méltatja Rónay László munkásságát, a magyar katolikus egyházért tett, több évtizedes erőfeszítéseit. ,A keresztény ihletésű, illetve a katolikus irodalomnak pedig aligha van nála szakavatottabb értője és terjesztője” - írja a főpásztor. Magáról a könyvről helytállóan jegyzi meg, hogy „egyfajta szemelvénygyűjteményként működik” (valóban az), viszont kissé pontatlanul írja, hogy a szerző a „korabeli katolikus sajtó” feldolgozását nyújtja. Rónay ugyanis nem a katolikus egyházi sajtót tekintette fő forrásbázisának, hanem a jobboldali, önmagát kétségkívül „keresztényként” definiáló politikai újságírás termékeit, elsősorban a Nemzeti Újságot. Azt a megjegyzést pedig már kritikával kell fogadnunk, miszerint a dokumentum-szemelvényeket összefűző „szerzői főszöveg kiváló történeti átte- kintést-értékelést nyújt a tárgyalt korszakról” - ugyanis pont ezen értékelés tekintetében marad hiányérzet olvasójában. A kötet mindazonáltal valóban fontos kiadvány. Az 1919 és 1929 közötti periódus jelentős mennyiségű forrásanyagát ollózta össze, a korabeli laptudósítások gazdag tárházát kínálja a korszak iránt érdeklődőknek, felhívja olyan eseményekre, beszédekre, megnyilatkozásokra a figyelmet, amelyek egy részre kevéssé volt ismert a kutatók előtt, vagy talán egyáltalán nem. A forrásközlések tehát fontos adalékokat nyújtanak, továbbá kiindulópontokat is jelenthetnek az egyház társadalmi szerepvállalásának, közéleti tevékenységének dokumentálásában. Hat fejezetben, alapvetően a kronologikus tárgyalásmódot követve ismerteti az eseményeket, többnyire egy hosszabb dokumentumszemelvény közlésével, valamint azt megelőzően, illetve követően a korabeli szövegben foglaltak hátterét, értelmét taglaló bemutatással, helyenként elemzéssel, szépirodalmi alkotások újraközlésével. Ezek a szerzői szövegek rendkívül olvasmányosak, könnyen „fogyaszthatok” az egyház múltja iránt érdeklődőknek, s Rónay László gördülékeny stílusának köszönhetően e szövegek nemcsak történészek, kutatók számára érdekesek, hanem az egyházi kötődésű nagyközönségnek is. A kötet azonban számos erénye és használhatósága ellenére - talán sietős sajtó alá rendezés eredményeként - több problémát is felvet olvasójában. Először a már említett forrásbázis kapcsán. Látszik, hogy a szerző alaposan átlapozta a Nemzeti Újság c. jobboldali napilap évfolyamait, a
