Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - „A KATEDRÁRÓL” - Somodi Imre: A katolikus egyház reprezentációja egy Horthy-korszakbeli történelemtankönyv-sorozatban
96 Egyháztörténeti Szemle XVI/3 (2015) használatnak a fordítottja egyáltalán nem jellemző.25 Hogy a reneszánszról és - amint hamarosan látni fogjuk - a felvilágosodásról mondottakhoz képest ennyire tárgyilagosan nyilatkozik Marczell és Szolomájer a protestantizmusról, abban bizonyára annak is szerepe van, hogy a reneszánsz és a felvilágosodás lezárt történelmi korszakok, míg a reformáció képviselői, a protestáns egyházak a jelen magyar társadalom integráns részét képezték, s a tankönyvírók valószínűleg tekintettel voltak erre a felekezeti béke érdekében.26 A felvilágosodás tárgyalásakor a szerzők a kinyilatkoztatott igazságok és a pozitív (tételes) vallás felől kritika alá veszik az empirizmust, a deiz- must, a szabadkőművességet, a racionalizmust, a materializmust és a kanti kriticizmust. A felvilágosodást alapvetően vallásellenes korszakként láttatják, amelynek gondolkodói „elvetették a (keresztény) hagyományokat” és „ádáz gyűlölettel támadták az egyházat”.2? Hasonlóképpen elítélően nyilatkoznak a tankönyvírók a francia forradalom egyház- és vallásellenes lépéseiről.28 29 30 * 32 A vallástalan felvilágosodással a vallásos romanticizmust állítják szembe.2« Ahogyan a középkor eszményítése, úgy a felvilágosodás elutasítása sem volt ismeretlen jelenség a korabeli magyar tankönyviroda- lomban.3° A 19. század uralkodó eszméi közül mind a (gazdasági) liberalizmust, mind a marxizmust elutasítja a két szerző. Előbbit a társadalmi igazságosság hiánya és szociális érzéketlensége, utóbbit materializmusa és ateizmusa miatt. Követendő alternatívaként a keresztényszocializmust táiják a tanulók elé. Különösen elítélően nyilatkoznak a vallási liberalizmusról és a kultúrharcról.3' A fentiekben röviden végigtekintettünk az egyetemes történelmen abból a szempontból, hogy egy katolikus íróktól származó történelemtan- könyv-sorozat miként láttatja abban a katolikus egyház szerepét. Terjedelmi okokból nem tértem ki részletesen ezen tankönyvek egyházképére a magyar történelem vonatkozásában. Röviden azonban megjegyezhetjük, hogy hasonlóképpen pozitív szerepet tulajdonítanak a tankönyvírók a katolikus egyháznak Magyarország történetében is (Például a kereszténység felvétele, Szent István tevékenysége esetén.52). A katolicizmus és protestantizmus küzdelmében a katolicizmussal szimpatizálnak, például Bethlen Gábor ellentmondásos megítélése kapcsán, szemben Pázmány egyértelműen pozitív minősítésével.33 Ugyancsak megjelennek az egyházra való utalások az állampolgári ismeretekben, például: az egyház mint az állam táma*5 Marczell-Szolomájer. VI. 58-85. p. 26 Annak hátterében, hogy a két katolikus szerző a protestantizmusról nem nyilatkozik kifejezetten elítélően, az is állhat, hogy a tankönyvek írásának idején Magyarország államfője és kormányfője egyaránt protestáns felekezet tagja volt. 27 Marczell-Szolomájer. VII. 5-15. p. (Eredeti kiemelés.) 28 Marczell-Szolomájer. VII. 31-32. p. 29 Marczell-Szolomájer. VII. 62-63. p. 30 Albert, 2006.67-69. p. 3> Marczell-Szolomájer. VII. 110-113. p. 32 Marczell-Szolomájer. V. 69-75. P33 Marczell-Szolomájer. VI. 104-110. p.
