Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - „A KATEDRÁRÓL” - Somodi Imre: A katolikus egyház reprezentációja egy Horthy-korszakbeli történelemtankönyv-sorozatban
94 Egyháztörténeti Szemle XVI/3 (2015) elhajlással. A keleti keresztények hitbeli eltérésének bizonyítékaként azt felhozni - ahogy a szerzők teszik hogy a nagy eretnekségek keletről erednek, nem releváns érv. A keleti egyháznak semmi felelőssége nem lehet abban, hogy a legjelentősebb eretnekségek éppen keleten vették eredetüket. Annál is inkább, mivel ugyanúgy küzdött ezen eretnekségek ellen, mint Róma. A két egyház szakításában hitbeli kérdések helyett valójában inkább a hatalmi rivalizálás és személyi ellentétek játszották a fő szerepet. Erre a tankönyvszerzők is utalnak. Arra azonban - érthetően - nem, hogy Róma püspökének egyházon belüli legfőbb hatalma történeti képződmény, és - főleg a keleti egyház számára - közel sem magától értetődő.16 * Egyáltalán nem meglepő, hogy a pápaság és a császárság középkori küzdelmeiben a szerzők a pápaság mellett foglalnak állást. VII. Gergelyről egyoldalúan pozitív módon nyilatkoznak, s a pápaságnak „erkölcsi fölényt” tulajdonítanak a világi hatalommal szemben.Hasonlóképpen a pápai hatalom mellett foglal állást a tankönyv Szép Fülöp francia király és VIII. Bonifác pápa küzdelmében.18 A keresztes hadjáratokat a tankönyvírók „legeszményibb háborúnak” nevezik, melyet „az igaz hit” védelmében vívtak. Viszonylag nagy teijedel- met, mintegy tíz oldalt szentelnek ennek a témának. A hadjáratok pozitívumainak és negatívumainak bemutatásakor a következőket olvashatjuk: „E sok jó mellett azonban a kár is csakhamar jelentkezett. Az anyagi haszon lehetősége kapzsivá tette a társadalmat, s a középkor természetfeletti világnézetét anyagias gondolkozás kezdi felváltani. A keresztény aszkézis is háttérbe szorult, s [...] mindjobban a földi, érzéki örömök hajhászása nyomul előtérbe, s ez megmételyezte a lovagi osztály nemes erkölcseit.”1« Ezekből a sorokból következtetéseket vonhatunk le a tankönyvírók világnézetére vonatkozóan. Látható, hogy előszeretettel viseltetnek a „természetfeletti világnézet” és a „keresztény aszkézis” iránt. S e „keresztény aszkézis” általuk vélt magasabbrendűségének tudatában hajlamosak leértékelni a világi kultúrát. A szerzők kárhoztatják, hogy az emberek preferenciája a középkor végén a természetfeletti javakról a természetes javakra helyeződött át.20 Ebből nem csupán a természetes javak alulértékelése olvasható ki, hanem egyfajta romantikus nosztalgia is a keresztény középkor iránt. Albert B. Gábor kutatásai egyértelművé teszik, hogy a keresztény középkor felülértékelése nem volt egyedi eset a korszak történelemtankönyveiben.21 Hogy a vallásos középkor, a Respublica Christiana felé oly előszeretettel fordultak egyes magyar tankönyvírók a két világháború közötti időszakban, azt Albert B. Gábor azzal is magyarázza, hogy „a forradalmi »kilengésekkel« szemben a középkor keresztény eszmeisége jelentette a gyógyulást nyújtó emberi ideált”.22 Akárcsak a koraközépkor esetében, a szerzők az érett középkorra vonatkozóan is „az egyház társadalomnevelő munkásságáról” beszélnek, s 16 Marczell-Szolomájer. V. 77-78. p. ■7 Marczell-Szolomájer. V. 82-85., 94-103. p. 18 Marczell-Szolomájer. V. 106-107. p. '9 Marczell-Szolomájer. V. 94. p. 20 Marczell-Szolomájer. VI. 4. p. 21 Albert, 2006.59-61., 64-65. p. 22 Albert, 2006.59. p.
