Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sarnyai Csaba Máté: Az erdélyi katolikus közösség gazdasági helyzetének változása az impériumváltás után, különös tekintettel az Erdélyi Katolikus Státus által kezelt vagyonrészekre

84

Egyháztörténeti Szemle XVI/3 (2015)

Összegzés

Az impériumváltás révén bekövetkezett állami birtokpolitika a Státus által kezelt iskolai- és vallásalapok jövedelmeiben összesen mintegy 24.207.138 lej nagyságú deficitet okozott. A vallásalap mintegy 2.542.659 lej, a tanulmányi alap 8.480.086 lej, az ösztöndíjalap 139.376 lej, az elemi iskolai alap 13.619.274 lej hiánnyal küzdött az 1920 előtti évek bevételeihez képest. Egyedül a tisztviselők és a tanárok nyugdíjalapja jutott némi többletbevételhez.68

Más szóval a Státus kezelésében lévő birtokok kisajátítása nagyon súlyos veszteséget jelentett. Az általuk működtetett intézményi költségek nagy részének fedezésére a földekből származó bevétel szolgált. Érthető, hogy ez a drasztikus bevételkiesés milyen súlyos következményekkel járt; az egyház földjeinek csupán 11%-a maradt meg. Ennek következtében a bevételek és a kiadások között a legnagyobb különbség a tanulmányi alap és az elemi iskolai alap esetében keletkezett. Az oktatás volt tehát az a terület, melyet az elvonások a leginkább érintettek, ahogy az a rendelet kibocsátóinak szándékában is állt. A felekezeti iskolák száma a forráselvonások és más rendeleti akadályok következtében lecsökkent az évek során, és a megmaradtak fenntartása is főként a hívek áldozatkészségének eredményeként valósulhatott meg.59

A fenti elemzés tükrében azonban szükséges leszögezni, hogy erre a helyzetre nem adható a mai kor elvárásainak megfelelő, egzakt magyarázat. A felvetett konkrét kérdés és a többi ehhez kapcsolódó probléma közös gyökere az egyházi vagyon tulajdonjogának értelmezése.* 59 60 Az ezzel kapcsolatos álláspont a klérus részéről lényegileg változatlan. Szerinte ez szerzés és bírás tekintetében a nemesi birtokkal teljesen megegyező jogi természetű magántulajdon, vagyis érdemekért járó adományként vagy szerzeményi úton jutott a kezére, és örök, elidegeníthetetlen módon birtokolja azt. Azaz: az egyházak és a nemesek egyazon nemesi kiváltságok birtokosai.

A reformkorban kialakult liberális érvelés - amely a dualizmus korában is tovább élt - az egyházi vagyon tulajdonjogát tekintve is abból indul ki, hogy a papság kulturális és vallási feladatokat ellátó államhivatalnoki kar volt. Az államhivatalnok az állam által meghatározott funkció ellátásáért kapta a fizetést, ami az adott korban nem pénz, hanem birtokadomány volt. A liberálisok célja az állam és az egyház szétválasztása. így a deszakra- lizált államban az azonos nézetet vallók magánegyesületeként értelmezett egyházak tisztségviselői az általuk betöltött funkciók állami kézbevétele után tovább már nem jogosultak a fizetségként kapott vagyon használatára. A tulajdonsértés vádját úgy cáfolja meg ez a gondolatsor, hogy a fentiek szerint az egyház vagyona soha nem is volt az egyházé, így az nem volt

5® Sas, 2008.67. p.

59 SULYOK István: Végső veszedelemben középfokú oktatásunk III. In: Magyar Kisebbség, 1923. 2. köt. 13. sz. 497. p.; Bíró Sándor: Az erdélyi magyar iskola keresztútja. In: Magyar Szemle, 1941. 60. köt. 1. sz. 31. p.

60 Az elemzés során főként az alábbi írásokat használtuk: CSORBA LÁSZLÓ: A szekularizáció kérdése a reformkori országgyűléseken. In: Világosság, 1979. 10. 603-610. p.; Uő: A Vallásalap „jogi természete”. Az egyházi vagyon problémája a polgári átalakulás korának Magyarországán, 1782-1918. Bp., 1999. (továbbiakban: CSORBA, 1999.) 29- 44-P-