Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sarnyai Csaba Máté: Az erdélyi katolikus közösség gazdasági helyzetének változása az impériumváltás után, különös tekintettel az Erdélyi Katolikus Státus által kezelt vagyonrészekre
Az erdélyi katolikus közösség gazdasági helyzetének változása 75 ekkor a hiányt állami földekből egészíthették ki. A gyakorlatban viszont ezt a rendelkezést pusztán a két „kitüntetett” egyház esetében alkalmazták.11 Amikor a háború véget ért, az erdélyi katolikus egyházközségek 4.179 hold területtel rendelkeztek. A fenti rendelkezések alapján 12.595 holdat kellett volna még kapniuk, hogy eléljék a törvény által biztosított minimumot, ehelyett csupán három parókia kapott, összesen 21 holdat. A gyakorlatban azonban ennek többnyire épp az ellenkezője történt, a legtöbb birtokot megcsonkították: Baróton 47 holdat a 98-ból, Kézdivásárhelyen 76- ot a 96-ból, Bözödújfaluban 45-öt a 78-ból. Tehát a székelyföldi egyházközségek többnyire nem rendelkeztek még a törvény által biztosított minimummal sem, kivéve Ozsdola községet.12 * * A kontrasztot Székelyföld esete mutatja a legjobban. A megnövelt területű román állam a többségében magyarokat hívei között tudó egyházak földjeinek nagy részét a fent említett módon kisajátította. Ez az eljárás a kormány hosszú távú nemzet-, birtok- és egyházpolitikáját szolgálta, mivel elsősorban a későbbiekben idetelepíteni kívánt románság egyházi közösségeinek anyagi alapjait fektette le. A telepítés az etnikai viszonyok megváltoztatását készítette elő, az államvezetés az összefüggő tömbben élő magyarok egységét kívánta megtörni, hiszen a székelyföldi falvakban egyelőre elvétve éltek csak románok. Példaként említhető ennek kapcsán, hogy a görögkatolikus hitközség Zsögödön 10 holddal rendelkezett, pedig a hívők száma mindössze 22 volt; Csíkverebesen 9 holdja volt az egyháznak, pedig egyetlen tagja sem volt, Márkosfalván 10, Nagytusnádon 5, Pálfalván 1, Csíkkászonjakabfalván 30 holdat kapott, ugyancsak egyetlen hívő nélkül. Az 1920-as években lezajlott kisajátításokért járó kártalanítás a törvényi előírás ellenére sem történt meg,« csak az ígéret hangzott el, hogy a földekért a juttatás állampapírok formájában adható, ami - ahogy a kortársak egyértelműen hangsúlyozták - az adott gazdasági helyzetben azok devalválódása következtében messze nem fedezhette volna a veszteséget. A törvény értelmében holdanként 300-500 lejről biztosított volna az állam 5%-os hitellevelet.1! Igaz ugyan, hogy a törvény nyomán a két privilegizált közösség is elvesztette birtokai 4%-át, de 1936-ban éppen ennek kompenzálására lépett érvénybe az úgynevezett „konverziós törvény”, mely a kisajátításokat elszenvedő román egyházak külön kárpótlásáról rendelkezett. Eszerint a földművelésügyi minisztérium felhatalmazással rendelkezik arra, hogy a területet visszajuttassa az eredeti tulajdonosnak, így gyakorlatilag csupán néhány évig nélkülözték birtokaikat, és elvételük végül semmissé vált. Azonban ez is a megkülönböztetés jegyében fogant, mivel nem tett említést 11 Erről szolgál forrásanyaggal az 1924-ben Romániába érkezett, a protestáns egyházak helyzetét vizsgáló amerikai misszió, melynek tudósításában 43 eset szerepel, amikor nem alkalmazták a magyar egyházak esetében a rendelkezést. A román kormány a vádakra történő reflektálásában nem ismerte el ezeket az eseteket. 12 Bíró, 2002.330-333. p. '3 Balázs András: Adatok az erdélyi kisebbségek iskolavédelmi küzdelmeihez, 1919- 1929. Cluj-Kolozsvár, 1929. (továbbiakban: Balázs, 1929.) 221. p. Ez azt jelentette, hogy az állam a mintegy 5-10 évvel azelőtti árviszonyok alapján számolta ki a földek értékét, vételárát, ami a háború utáni viszonyok közepette a korabeli érték 5%-át érte.
