Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sarnyai Csaba Máté: Az erdélyi katolikus közösség gazdasági helyzetének változása az impériumváltás után, különös tekintettel az Erdélyi Katolikus Státus által kezelt vagyonrészekre
74 Egyháztörténeti Szemle XVI/3 (2015) lományából 37.556, a temesváriéból 10.270, míg a szatmáriéból 536 hold- nyi terület került az állam kezelésébe. A Státus a rendelkezés alapján elvesztette alapjai birtokállományának 88%-át, ráadásul a tetemes összegű kezelési költségek miatt további 1%-ot is eladni kényszerült. így végül az eredetileg birtokolt földek mindössze 11%-a maradt a tulajdonában. A kisajátított földek után járó kárpótlás általában nem történt meg, vagy ha mégis, a kisajátítási ár igen alacsony volt, és pénz helyett 5%-os kamatozó államkötvényt ajánlottak kárpótlásul az egyházmegyének,6 7 de évekig azt sem kapták meg. Azaz a devalválódó állampapírok még részben sem jelenthettek tényleges megoldást a financiális problémákra. Eközben elestek a közvetlenül a háború után kierőszakolt kényszerbérletekből származó összegtől is. Ezt addig azok a román gazdák fizették, akik számára kötelezően bérbe kellett adniuk ezeket a területeket.? Ezáltal egyfelől alapjaiban rendült meg a Státus gazdasági helyzete, másfelől a tan- és nevelőintézetek fenntartása is veszélybe került. (Ld. 1. sz. ábra.) Annak rövid bemutatására, hogy a fenti törvény milyen hatást gyakorolt a többi magyar egyházra, összesített adatokkal rendelkezünk. Ezek szerint a katolikus, illetve a protestáns egyházak által birtokolt 371.756 hold nagyságú földterületből a román állam 314.331 katasztrális holdat, azaz 84,5%-ot vett el a fent bemutatott - lényegében látszatkárpótlás - fejében.8 Az adatok vizsgálatát Észak-Erdély területére leszűkítve: a veszteség a nem román egyházak esetében 136.140 katasztrális hold, a román egyházaktól pedig 5582 holdat sajátított ki az állam. A kisajátító bizottságok eljárásainak köszönhetően a magyar egyházak földbirtokainak mintegy 90%-a került el tulajdonukból, és jelentős hányadukat román kezelésbe juttatta az állam.9 Tehát kijelenthető, hogy az összes veszteség 96%-át a nem román egyházak szenvedték el, míg a két privilegizált közösség - a görögkatolikus és a román ortodox - csupán földjei 4%-át veszítette el.10 A törvény 6.§-ának 4. pontja kimondta, hogy 40 holdig minden egyházközségi földterület mentes a kisajátítástól. Ehhez kapcsolódtak azok a rendelkezések, amelyek értelmében az egyházközségi iskolák fenntartására még 16 holdat biztosítottak. Amennyiben a gyülekezet létszáma meghaladta a 300-at, akkor további 10 holdat mentesítettek az állomosítás alól. így összesen legalább 66 holdnak kellett volna egy egyházközség kezén maradnia; ez jelentette azt a minimumot, amivel az egyházközösségnek rendelkeznie kellett ahhoz, hogy minimálisan fedezni tudja az iskola- és egyházfenntartáshoz szükséges kiadásokat. A törvény biztosítékot is nyújtott arra az esetre, ha egy egyházközségi földterület mégsem érte el ezt a.nagyságot: 6 Sas, 2008.66. p. 7 SzÖVÉRDY Zoltán: Milyen az erdélyi agrárreform a valóságban? In: Magyar Szemle, 1928. 2. köt. 4. sz. 348. p. 8 Scheffler JÁNOS: Az „Erdélyi Katolikus Státus” küzdelmes húsz éve. In: Magyar Szemle, 1941. 60. köt. 5. sz. 300. p. 9 A törvény megszületését követően a végrehajtás megkezdésekor ünnepélyes keretek között történt meg a felosztás, melyre bizonyos esetekben a kormány egy-egy tagja is kivonult. 10 BÍRÓ SÁNDOR: Kisebbségben és többségben. Románok és magyarok, 1867-1940. Bem, 2002. (továbbiakban: Bíró, 2002.) 330-333. p.
