Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)

2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sarnyai Csaba Máté: Az erdélyi katolikus közösség gazdasági helyzetének változása az impériumváltás után, különös tekintettel az Erdélyi Katolikus Státus által kezelt vagyonrészekre

Az erdélyi katolikus közösség gazdasági helyzetének változása az impériumváltás után, különös tekintettel az Erdélyi Katolikus Státus által kezelt vagyonrészekre1

Sarnyai Csaba Máté

Témánk aktualitását az adja, hogy az államosított katolikus vagyon ügyének rendezése kapcsán manapság ismét a Státust támadó publikációk láttak napvilágot. Ennek köszönhetően a közvélemény szemében romlott a Gyulafehérvári Főegyházmegye megítélése, és ez hosszú távon negatív hatást gyakorolhat a lefoglalt egyházi tulajdon visszaszolgáltatására.2

A gazdasági helyzet súlyosságát nemcsak a háború utáni pénzügyi megingás, az általános elszegényedés okozta a katolikus egyházi vagyon egésze - és azon belül a Státus3 * által kezelt alapok - számára, hanem a román állam által folytatott kisebbség-, egyház- és birtokpolitika is. Az egyik első jogi mozzanat, amely gazdasági szempontból érintette az Erdélyi Katolikus Státus - és az egész egyház - financiális helyzetét, az 1919-es kisajátítási törvény alapján született 1921-es agrártörvény volt.. Ennek kapcsán Octavian Goga, a román Kormányzó Tanács (Consiliul Dirigent) vallási ügyekért is felelős politikusa már 1920-ban, a Tanács egyik ülésén tett nyilatkozatában sem hagyott kétséget afelől, hogy a leendő törvény - az országos gazdasági* problémák megoldása mellett - komoly belpolitikai célokat is szolgál: Erdély „vissza-románosításának” egyik fontos eszköze.«

Az artikulus 6. cikkelye értelmében „egész terjedelmükben kisajátítják azokat a falusi és városi külterületeket, amelyek olyan közérdeket szolgálnak, mint a testületek, alapítványok, intézetek, egyházak, szerzetesházak, káptalanok, egyetemek, iskolák, kórházak stb.”5 A törvény hatálybalépése után az erdélyi püspökség 43.890 hold birtokából 6.333 hold maradt saját kezelésben, a Romániához csonkán csatolt nagyváradi püspökség birtokál1 A kutatásokat az Országos Tudományos és Kutatási Alap (OTKA) támogatta. A pályázat száma: PD 76004. Itt kell megemlíteni, hogy azokat a gazdasági vonatkozású anyagokat, amelyek az Erdélyi Római Katolikus Státus bizonyos, a tanulmány további részében tárgyalt alapjait érintik, nem bocsátották rendelkezésre, azzal az indoklással, hogy a katolikus egyház és a román állam között jelenleg is vagyonjogi viták folynak.

2 Katolikus autonómia. Fejezetek az Erdélyi Római Katolikus Státus történetéből. Szerk.: Holló László. Csíkszereda, 2007. 6. p.

3 Az Erdélyi Római Katolikus Státus meghatározása „szigorú egyházjogi szempontból” a következő: ,A Státus az erdélyi katolikus hívők összessége által választott egyházi és világi képviselők azon szervezete, mely a papokat az egyházmegyei vagyon egy részének kezelésében és a jelzett vagyonból fenntartott intézmények kormányzásában segíti.” Az erdélyi katholicizmus múltja és jelene. Dicsőszentmárton, 1925. (továbbiakban: Az erdélyi katholicizmus. 1925.) 376. p.

■» Sas Péter: Az erdélyi római katolikus egyház, 1900-1948. Bp., 2008. (továbbiakban: Sas, 2008.) 65. p.

5 Sas, 2008.65-66. p.