Egyháztörténeti Szemle 16. (2015)
2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Katkó Márton Áron: Mérföldkő a magyar és román görögkatolikusok egyháztörténet-írásában
70 Egyháztörténeti Szemle XVI/3 (2015) együtt pedig ismerteti a római Szentszék álláspontját is. Tegyük hozzá, hogy Róma az eseményekről csak közvetetten, Miklósy Bécsbe küldött jelentései révén értesült. A nagykárolyi vikáriátus megalakulását Teodora Valfré di Bonzo bécsi nuncius Pietro Gaspari bíboros-államtitkárhoz küldött jelentésében kánonellenesnek nevezte, hiszen az semmilyen egyházi jóváhagyással nem rendelkezett. Cárja ismerteti a magyar kormányzat hozzáállását is. Persián Ádám, a Károlyi kormányzat katolikus ügyekkel megbízott minisztériumi alkalmazottja 1918. december í-jére kívánta értekezletre hívni valamennyi érintettet Debrecenbe, ám azon rajta kívül csak Breyer István VKM osztálytanácsos, Miklósy István, valamint Csiszárik János jelentek meg, míg az érintett román vezetők, köztük Marchi§, ugyanekkor Gyulafehérváron tartózkodtak. A Debrecenben megjelentek végül arra az álláspontra jutottak, hogy a román vikáriátushoz csatlakozott parókiákat egyelőre meg kell hagyni Hajdúdorog jurisdictiója alatt, melyről Valfré di Bonzo nunciust is értesítették. Persián ezt követően 1919. január 31-ére újabb megbeszélést kívánt összehívni, melyre Marchi§t ismét meghívta, ám a vikárius végül a Consiliul Dirigent utasítására nem jelent meg, tekintettel arra, hogy a terület 1918. december í-je óta Romániához tartozik. Cáija jelzi, hogy a területi bizonytalanságok miatt végül a Szentszék is arra az álláspontra jut, hogy a Hajdúdorogi Egyházmegye területének kérdését revideálni kell, ám erre csak 1924-ben kerül végérvényesen sor.sz A szerző ezzel le is zárja a Hajdúdorogi Egyházmegye kérdésének igen szerteágazó vizsgálatát, ám a nagykárolyi vikáriátus epilógusszerű leírása ebben a formában nem tekinthető teljesnek. Az 1918-1919-es esztendők eseményeinek ismertetésénél véleményünk szerint mindenképpen célszerű lett volna utalni arra, még ha az események ismertetésére nem is lett volna lehetőség, hogy ezen időszak az újabb kori magyar történelem egyik legzűrzavarosabb és legellentmondásosabb korszaka. Ekkor bomlik fel az Osztrák-Magyar Monarchia és vele együtt a történeti Magyarország, feloszlik a magyar hadsereg, a királyságot felváltja egy rövid életű köztársaság, majd egy még rövidebb életű tanácsköztársaság, egyszóval Magyarországon egy teljes politikai és hatalmi vákuum keletkezik, melynek egy kis lenyomata az 1912-ben létrejött Hajdúdorogi Egyházmegye felbomlása is. A Hajdúdorogi Egyházmegye és vele együtt a történeti Magyarország felbomlása nem 1918. december i-jével fejeződik be. A tanácsköztársaság 1919. március 21-ei kikiáltása és az azt követő román katonai megszállás alatt is tovább folytak az események. A megszállt területeken lévő egyház- községek igazgatására vonatkozó dekrétumot Valfré di Bonzo 1919. május 10-én adta ki, és egyben Demetriu Radut bízta meg a korábbi szamosújvári és nagyváradi egyházközségek igazgatásával, június 29-én pedig egy újabb dekrétum kiadására került sor, mely a székelyföldi vikáriátus plébániáinak kérdését rendezte hasonló módon. Ezek a dekrétumok nem jelentettek automatikus rekorporálást, csupán az adott katonai körülményekre reflektálva kívánták a parókiák nyugodt működését biztosítani.s8 A Szentszék ezt az ideiglenes helyzetet a végleges békekötésig kívánta csak fenntartani, ám 57 58 57 cárja, 2012.243-256. p. 58 Papp György: A Hajdúdorogi Egyházmegye területváltozásai. Miskolc, 1942. (továbbiakban: Papp, 1942.) 5-6. p.
